<?xml version="1.0"?>
<?xml-stylesheet type="text/xsl" href="/style/rss.xsl"?>
<rss version="2.0"><channel><title><![CDATA[ELKÖLTÖZVE :)]]></title><description><![CDATA[]]></description><link>//gportal.hu</link><image><url>//gportal.hu/image/unknown.jpg</url><title><![CDATA[ELKÖLTÖZVE :)]]></title><link>//gportal.hu</link></image><item><title><![CDATA[A hetem.]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35254032&amp;postid=1112615</link><pubDate>2014-01-11 16:55:42</pubDate><author><![CDATA[Lena]]></author><description><![CDATA[
	Tudom, megígértem, hogy megírom a beszámolót 2013-ról, a terveimet idénre, és azt is megígértem, hogy mostantól gyakrabban írok. Nem úgy sikerült, ahogy terveztem. Ezért szeretnék bocsánatot kérni tőletek!! Az az igazság, hogy a héten többször is feljöttem az oldalra, hogy "na most írok egy bejegyzést!", de amint megnyílt a blog, röktön el is ment a kedvem. Pedig tényleg nem a suli miatt van! Mellette simán van időm. A hiányzásom oka megint a kedvtelenség. Egyszerűen sosincs kedvem írni, pedig lenne miről. A suliban gyakran van olyan, hogy valamelyik órán beszélgetünk valami érdekesről, én meg elhatározom, hogy amint hazaérek, írok erről egy cikket. De valahogy seha nem jön össze. Most viszont itt vagyok :) Leírom a hetemet. Igazából azt hittem, soha nem jön már el a hétvége. Rohadt hosszú volt az egész. Sok minden történt :)

	&nbsp;

	Hétfő

	Fáradtan, minden életkedv nélkül mentem a suliba. Első óra a német volt. Jól kezdtük az évet, a tanárnő épp elmondta, hogy boldog új évet, utána már kezdődött is a felelés. Névsor szerint mentünk, én a negyedik vagyok. A felelés abból állt, hogy sok kis papírdarabra írt a tanárnő igéket magyarul. A felelő dolga az volt, hogy húzzon tizennégy cetlit, mindegyiket mondja el németül, és két alakban a múlt idejét. Be voltam tojva, mivel nem igazán tanultam meg az igéket. De mázlim volt :P Pont azokat húztam, amelyeket tudtam. Szóval tízes lett. Rómán óra jött. Na itt tényleg meghűlt bennem a vér óra előtt, mert volt még a vakáció előtt egy vers, aminek leírtuk a tartalmát, és meg kellett/kellett volna tanulni. Én természetesen egy büdös szót nem tudtam belőle. De a tanárnő jó hírrel jött, mégpedig azzal, hogy felvesszük a Rómeó és Júliát. Egyből felcsillant a szemem. A bibi csak az, hogy mégsem vettük fel, mert a drága osztályomból, csak hárman olvastuk el. Szóval adott még haladékot szerdáig. Akkor mázlim volt, hogy még így sem azzal a verssel foglalkoztunk, hanem átismételtük a félében tanultakat. Házinak meg feladta, hogy írjuk egy fogalmazást. Meg voltak adva a kritériumok meg minden, tehát azok alapján kellett. Latin jött, amin kiosztották a dolgozatot. Kilences lett. Nem lepődtem meg, ennyit is vártam :) A nap további részén semmi említésre méltó nem történt, kivéve talán az, hogy egész délután a román fogalmazással kínlódtam...

	&nbsp;

	Kedd

	Biosz óra volt az első. A tanárnő kész agyrém, nem is tudom, hogy életem túl vele fél évet. A gáz az, hogy még három és fél hátra van -.- Román volt a második. Az egész óra azzal telt, hogy a tanárnő akit szólított, az fel kellett olvassa a fogalmazását. Egész órán próbáltam elbújni az előttem ülő mögött, hogy ne szólítson a tanárnő. Nem megy olyan rosszul a román, de azért nem szeretek megszólalni órán, mert tényleg elég abszurd dolgok nem mennek... Szóval volt még három perc az órából, én meg nagyban felsóhajtok, mert megnyugodtam, hogy már nem fogja velem felolvastatni. Ezzel a sóhajtással viszont szépen felhívtam magamra a figyelmet, így fel kellett én is olvassam. Voltak benne apró hibák, de azért nem volt olyan gáz, mint amire számítottam :) Ami még jó volt, az a logika óra. Hát taroltam rendesen :D Tökre bírom a logikát, értem meg minden, így meg érdekes. Szóval majdnem egész órán én voltam a táblánál. Tök jó volt :) Az angol volt az utolsó, kiosztotta a tanárnő a dolgozatokat. Kilences lett. Meglepődtem :) Hetes-nyolcasra számítottam. Délután elolvastam újra a Rómeó és Júliát.

	&nbsp;

	Szerda

	Első óra a román volt. Most az egyszer vártam, mivel végre valahára felvettük a Romea &#537;i Julieta-t (ejtsd: Roméó si Zsuliéta). Tök jó volt :) Kérdezgetett a regényből meg minden. Érdekes volt :) Én is meg mertem szólalni, mert most az egyszer biztos voltam a dolgomban. Szinte kívülről fújom az egész művet. Egy kezemen nem tudnám megszámolni, hányszor olvastam :) Kémia órán felmérőt írtunk. Tanultam. Tényleg! Most az egyszer tanultam kémiából. Van egy nyolcasom, szóval kilenc vagy tíz kell, hogy meglegyen a kilences. Viszont a felmérőn szintem semmit nem tudtam. Jól elcsesztem az egészet! Bárcsak meglenne a hetes, hogy jöjjek ki nyolcasra kémiából... Földrajzon a tanár úr említette a tantárgyversenyt. Azt mondta, hogy akiknek kilenc-tízesük van földrajzból, azoktól elvárja, hogy menjenek. Közben meg rám nézett. Hát igen.. egyedül nekem van szín tízesem földrajzból. Persze eszem ágában sincs menni a versenyre. Utálom a földrajzot. Unalmas meg minden. Kiráz tőle a hideg, hogy még pluszba is kelljen tanuljam. Zene órán a tanár megint a részeges kalandjait osztotta meg velünk, aztán meg panaszkodott jó tíz percet, hogy le vagyunk maradva &nbsp;a leckével. Basszus! Akkor taníts valamit, édesszívem!!

	&nbsp;

	Csütörtök

	Ezen a napon igazából csak a román és a matek óra olyan, ami említésre méltó. Román órán folytattuk a Rómeó és Júliát. Tökre bírom így az órákat. Már-már a kedvenc tantárgyam lesz a román. Ahhoz képest, hogy az eddigi órákon sikeresen elsajátítottam a nyitott szemmel alvás technikáját, most azért ez nagy előrelépés, nem? :) Viszont akaraton ellenére most is sikerült elábrándoznom, miközben a tanárnő adott egy feladatot, és elmagyarázta, hogy mit kell csinálni. Arra "ébredtem fel", hogy azt, mondja, van öt percetek, írjátok. Én a padtársamhoz fordultam, és megkérdeztem halkan, hogy "Mit kell csinálni?" Persze a tanárnő rögtön kiszúrt... Ezt mondta: "Domni&#537;oara Tímea!! Hogy hogy mit kell csinálni?!" Furán néztem, mire elnevette magát :) Kicsi drága! :)) Elmagyarázta még egyszer. Vicces volt. Nagyon bírom a tanárnőt. Jó fej :) Nem akad ki hülyeségeken, meg van egyénisége. Nem maradi, habár már negyven éves. Egyébként nem mondanám meg róla, hogy negyven. Majd egy másik bejegyzésben elmesélek egy vicces kis félreértést vele kapcsolatban :D A matek óra valami szuperkirály volt. Tök jól megértettem a leckét, és így már a feladatok is meg minden olyan érdekes volt. Jó fej volt a tanárnő is. Egész jó nap volt.

	&nbsp;

	Péntek
	Maga volt a unalom. Egy jó volt ebben a péntekben: a hétvége :) Szóval német óra volt az első, kiderült, hogy két hét múlva karnevál, de az oszi azt mondta, megpróbálja elhalasztatni, mert ennyi idő alatt nem lehet rendesen elkészülni. Hát ebben az egyben most igaza volt. Angolból feleltem, tízest kaptam, de csak kicsi jegynek írta be a tanárnő, tehát így kigyűlt az öt kicsi jegy, ami egy nagyot jelent, tehát kaptam egy kilencest. Hülyeség ez a kicsijegyezés. Simán be kéne írni rendes jegynek!! Földrajzból felmérőt írtunk. Egész órán lehetett írni, de én már a felénél befejeztem. Dögunalom volt ott üldögélni. És kínos is. Körülöttem mindenki keményen körmölt, én meg játszadoztam a tollammal, meg rajzolgattam az atlaszomba. Gáz volt. A torna volt az utolsó. Erőgyakorlatokat csináltunk. Rá kellett jönnöm, hogy milyen gyenge vagyok. Még harminc felülést is alig tudok megcsinálni. Ciki. Gyakorolnom kéne... Délután pedig olvastam az Éhezők Viadala c. könyvet. Valami eszméletlen jó, ajánlom mindenkinek :)
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Idén első :)]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35254032&amp;postid=1109817</link><pubDate>2014-01-03 10:48:44</pubDate><author><![CDATA[Lena]]></author><description><![CDATA[
	Na sziasztok! :) Boldog új évet minden kedves olvasómnak! Mármint azoknak, akik még megvannak. Tudom, sokat maradtam ki, emiatt a látogatottság is csökkent. Egy jó ideje a chatben sincsenek a bejegyzéssekkel kapcsolatos kérdések, megjegyzések, hozzászólások meg pláne nincsenek. Az olvasóim nagy részét elvesztettem, tudom. De most egy új év kezdődik, és remélhetőleg újból megjön a kedvem az íráshoz :) Ugyanis elmondom, hogy nem az időhiány miatt hagytam abba egy időre, a kedvtelenség is nagyban közrejátszott. Most viszont van kedvem, és remélhetőleg ez meg is marad. Na szóval, én már elkéstem a tipikus újévi bejegyzéssel, amiben a terveimet meg mindent leírok. De ugye jobb később, mint soha, szóval meglesz az is, meg az elmúlt évemre a visszatekintő is :) Csak nem most. Most mindjárt megyek az állomásra, ugyanis az egyik barátnőmmel megyünk Udvarhelyre. Ez egyébként egy szomszédos város, ami hát... kb kétszer akkora, mint a miénk :D Megyünk egyet szétnézni. Amolyan újévi bevásárlás, vagy tudom is én, mi :) Este írok a mai napról, és a hétvégén mindenképp megíro, az ígért bejegyzéseket. Addig is legyetek jók! Szép napot! :*
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Karácsony ]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35254032&amp;postid=1105535</link><pubDate>2013-12-23 12:56:09</pubDate><author><![CDATA[Lena]]></author><description><![CDATA[
	Holnap Szenteste. Kezdem azt hinni, hogy a körülöttem levő emberek közül én várom, én készülök a legjobban. Szombaton voltam fodrásznál, és ott is a fodrász csak azt mondta, hogy mekkora nyűg ez az egész, meg hogy utálja az ünnepeket meg minden. Hát elég gáz. Meg Andi is azt mondja, hogy unja ezt az egészet, és inkább lenne suliban. Normális gondolkodás ez?! Az emberek rohannak, de már azt sem tudják szerintem, hogy miért... Ahogy közeledik az ünnep, én is egyre többet futok: próba nekünk, meg a kicsiknek, gitár próba meg minden, ajándékok, karácsonyi sütik stb. De nem felejtem el, hogy miért is rohanok. Azért, hogy tökéletes legyen az év legszebb ünnepe. A Karácsony nem az ajándékokról, karácsonyfáról, meg csili-vili díszekről szól! Sokkal inkább, egy találkozásról. Legalábbis én így élem meg. Miért van az Advent? Azért, hogy legyen időnk felkészülni erre a találkozásra. Jézus születését ünnepeljük, de sokan nem így élik meg, és épp ez a baj. Még jó, hogy van nekem az ifi :) Legalább vagyunk páran, akiknek még fontos az ünnep igazi lényege. Épp ezért is készülünk annyira a karácsonyi szereppel, a holnapi karácsonyi misére. Kicsik, nagyok, mindenki kiveszi a részét :) Igaz, hogy folyton rohanok, de azt hiszem ettől olyan szép ez az egész. Amióta tudom, hogy nem az Angyal (máshol Jézuska) hozza az ajándékokat, meg a karácsonyfát, már nem is olyan varázslatos ez az egész. Azóta még egyszer sem sikerült igazán átélnem. De most át fogom. Tudom! Megpróbáltam az adventi időben felkészülni lelkileg, és most azt hiszem készen állok. Már izgatottan várom a holnap estét :) Remélem még vannak páran, akik így gondolják! :D
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Egy kis minden :)]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35254032&amp;postid=1104671</link><pubDate>2013-12-20 20:29:30</pubDate><author><![CDATA[Lena]]></author><description><![CDATA[
	Elég rég nem írtam, úgyhogy elhatároztam, hogy most leírok mindent, ami történt velem az elmúlt időben, esetleg, ami elgondolkoztatott :) Jó olvasgatást!

	Dolgozatok
	Végre túl vagyok minden dolgozaton. Szerencsére karácsony előtt megírtuk az összeset, szóval nem kell a füzet előtt töltsem a karácsonyi szünetet :) A magyarról már beszéltem, az tízes. Ezután osztották ki a románt. Meglepő eredmény volt. Kilences lett. Őszintén szólva én maximum nyolcasra számítottam. De örültem :) Amikor viszont végignéztem a dolgozatomat, azt éreztem, hogy nem érdemlem meg a kilencest :/ Nagyon nagyon sok hibám volt, ha én lettem volna a tanár, tuti, hogy csak nyolcast adok. Azt is csak jóindulattal. De nekem aztán tényleg tök mindegy, a tanárnő tudja, neki mindig igaza van :P Amikor vittem ki, mondta is, hogy ez most nem sikerült olyan jól, tudok én ennél jobbat is írni. Ja, mintha nem tudnám... Kiosztották a törit is, ami kilences lett. Ezzel pont elégedett voltam, mert ennyire is számítottam. Szóval ez jó, mert meglesz félév végén a tízes :P A latint és az angolt csak januárban kapjuk meg. A latin viszonylag jól sikerült, de nem lesz tízes, tuti, mert nem tudtam a rendesen lefordítani a mondatokat :/ Mindegy, éppen kilences legyem, mert latinból nyolcas dolgozat, azért gáz, nem? :/ Az angollal nem tudom, mi a helyzet. Én írtam minden feladathoz valamit, de nem biztos, hogy jó. Majd megtudom, ha ki lesz javítva. Remélem meglesz a nyolcas.
]]></description><encoded><![CDATA[
	Stréber vagyok? :S
	Az egyik ismerősöm vádolt meg ezzel. Szerinte az a stréber, aki csak a jegyre megy. Igazság szerint, én nem CSAK a jegyre megyek. De az is fontos. Nagyon. Sőt, mostanában tényleg azt veszem észre, hogy folyton azt számolgatom, hogy mennyi lesz az általánosom, meg hogy miből tudnék javítani, hogy félév végén minél nagyobb jegyem legyen. Talán ennek az az oka, hogy nincs annyi nagyokos az osztályban, szóval benne vagyok az első háromban. És szeretnék első lenni. Olyan nagy baj ez? Ha már annyi kínlódok, legalább legyen eredménye. Nem? :S

	Normális ez?
	Észrevettem valamit. Mégpedig azt, hogy nem bírom, ha hozzám érnek. Mármint, hogy például a suliban a padtársam megszólít, és közben hozzáér a karomhoz. Valamiért kiráz tőle a hideg, és elkapom a karom. Nem tudom, miért. Normális ez, vagy dilis vagyok?! Én egyébként az a típus vagyok, aki szereti ha megölelik, de csak akkor, ha annak épp megvan a megfelelő ideje. Akkor nagyon el tud varázsólni :) De az, hogy csak úgy hirtelem akárki hozzámérjen... Még a gondolatától is kiráz a hideg. Ez olyan, mintha csak úgy, engedély nélkül valaki bemászna az intim szférámba. Tessék csak távol maradni!!

	Jaj.
	Van egy osztálytársam, akiről azt hiszem szerelmes belém :/ Tudom, tudom, ez most hülyén hangzik, de olyan furán viselkedik. Nem mondta, de minden jel arra mutat. Gyakran lóg körülöttem, és egyszer a kezemet is megfogta :// Mármint az úgy volt, hogy volt karácsonyfa az osztályunkba, és hogy elférjen, össze voltak tolva a padok, sorba. És pont mellettem ült. Egész héten! És a latin dolgozat előtti szüneten mondta, hogy segítsek neki a dolgozaton, én meg mondtam, hogy nem. A kezem a padon volt, erre ő megfogta, és mondta, hogy segítsek. Nem akarta elengedni, én meg rángattam, majd valahogy ki tudtam rántani a kezem az övéből. Elég ciki. Meg a padtársam, aki a másik felemen ült, mondta, hogy tuti tetszek neki. Ez is ciki volt. &nbsp;Egyébként helyzet az, hogy elég nyomi gyerek. Jóval alacsonyabb nálam, hatalmas orra van, és görbe. Most képzeljétek el! Gáz. És egyébként őt mindenki csak megveri. A menő gyerekek az osztályban folyton szívatják meg minden. Mielőtt ez tudatosult bennem, még sajnáltam is. Most viszont... Most valamiért ki nem állhatom. Undorodom tőle, és nem akarok a közelébe lenni. Szerencsére a szünet után már a régi ülésrend lesz, szóval nem leszek mellette!

	Az ilyen nem tanár!!
	Volt egy kis balhém a TIC tanárnővel. Egyébként a TIC az nálunk felkészítő az ECDL-re. Az érdekes az, hogy még jegyet is kapunk belőle... Na mindegy a lényeg az, hogy bementünk órára, mindenki leült ahhoz a számítógéphez, amit használni szokott, és bejelentkezett. Én beírtam a felhasználónevet, a jelszót, és nem engedett bejelentkezni. Megijedtem, hiszen a tanárnő elég durva arc. Én egyébként nem félek beszélni a tanárokkal, ha valamit nem értek, megkérdezem, meg minden. De tőle nem mertem segítséget kérni. Ijesztő egy nő... Szóval az óra feléig próbálkoztam, hátha sikerül, vártam a csodára, de semmi. A többiek persze közben oldották a feladatokat. Aztán erőt vettem magamon, odamentem a tanárnőhöz, és szóltam neki. Erre ő fülig érő mosollyal arcán ezt mondta: "Nem érdelek!" Tátva maradt a szám. Arra vártam, hogy most lehordjon meg minden. De csak ennyi mondott... Mérges lettem. Visszaültem a helyemre, és még próbálkoztam, de semmi. Odajött a tanárnő, és azt mondta, hogy ilyen helyzetekben egyest ad, és nem fog segíteni. Aztán meg kiabált velem, és elküldött, hogy keressem meg a másik infó tanárt, aki egyébként nem tanít. Most komolyan, ezt így kell? A saját tanárom nem segít, inkább elküld a másik tanárhoz. Nem a másikat fizetik azért, hogy nekem segítsen, hanem őt! Amikor kimentem az osztályból hirtelen bőgni kezdtem. Nem látott senki, szerencsére, bementem a vécére, és kibőgtem magam. Fél órát próbálkozok, idegeskedek, erre ezt kapom. Eléggé kiborultam. És még ott volt a dolgozatok miatti stressz. Még magamnak se vallottam be, de tényleg ideges voltam miattuk. Szóval kibőgtem magam, megtörtöltem a szemem, majd lement megkeresni a másik tanárt, de sehol sem találtam. Visszamentem az osztályba. Valószínűleg piros és duzzadt volt a szemem, mert a padtársam meg is kérdezte, hogy sírtam? Még kiabált egy kicsit a tanárnő, amit alig bírtam megállni könnyek nélkül. De sikerült, szerencsére. Végül azt mondta, hogy most az egyszer megoldja, de legközelebb egyest kapok. Na persze főleg, hogy nem is én vagyok a hibás a hülye gépe miatt! Mindenesetre megijedtem, és nem akarom többé soha látni azt a tanárnőt. Az az igazság, hogy azóta nem merek kérdezni más tanároktól sem. Román órán is volt valami, amit nem értettem, már nyújtani akartam a kezem, hogy megkérdezzem, amikor hirtelen bevillant az, hogy hogy kiabált velem a TIC tanárnő, és inkább nem kérdeztem meg. Azóta se értem azt a részt. Így volt német, földrajz, és angol órán is... Pedig eddig nem volt ilyen problémám. Remélem elmúlik minél hamarabb!
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Basszus!]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35254032&amp;postid=1102952</link><pubDate>2013-12-14 12:18:38</pubDate><author><![CDATA[Lena]]></author><description><![CDATA[
	Nos, hát az a nagy helyzet, hogy tegnap kiosztották azt a bizonyos magyar dolgozatot, amiről az előző bejegyzésben is beszéltem. Hát az az igazság, hogy meglepődtem. Nagyon is!Kb hetesre számítottam, mert tényleg rengeteg hülyeséget írtam, mindent, ami egyszer az eszembe jutott. Tehát a lényeg, hogy bejött a tanárbá', hozta a dolgozatokat, én meg rohadtul ideges lettem. Mielőtt elkezdte kiosztani, elmondta a véleményét. Jó hosszan. Tudni kell róla, hogy rengeteget beszél. Fél órát mondott (szó szerint!), majd elkezdte kiosztani. Az enyémhez ért. Mondta, hogy jól sikerült, a végére a kis megjegyzésem után oda akarta írni, hogy "Én nem sajnálom!", de aztán mégse :D Aztán azt mondta, hogy tízes. Az osztályban csend lett, én meg mondom, hogy "tanárúr valami nem jó, szerintem az nem az enyém", erre elnevette magát, majd ideadta, és én is megbizonyosodhattam róla, hogy tényleg az enyém. Nem hittem el, kellett egy kis idő, amíg felfogtam. S én még azt hittem, hogy a román jobb lesz. Igaz, hogy azt még nem osztotta ki a tanárnő, de kb nyolcas lesz. Remélem.
	Új életcél: Beszólni valamit a román tanárnőnek!&nbsp;
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Fel. Vagyok. Háborodva!]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35254032&amp;postid=1101973</link><pubDate>2013-12-10 18:06:15</pubDate><author><![CDATA[Lena]]></author><description><![CDATA[
	

	Ma megírtuk a magyar dolgozatot is. Kész vagyok tőle! Most komolyan, itt tényleg minden olyan laza, vagy csak én veszem túl komolyan a dolgokat?! Az egész dolgozat annyiból állt, hogy volt egy novella megadva, és az értelmezni kellett. Nem tudom, hogy ezt most komolyan gondolják a tanárok, vagy tényleg ilyen lusták... Egy biztos: ezután egy életre elegem lett a Láng Zsolt novellákból! Utálom ezt a kis hülye Pálcikaembert! A novella címe az volt, hogy A napszemüveg. Ha van kedvetek olvassátok el, és próbáljátok értelmezi. Egyébként a drága tanár úr még egy rohadt szempontot sem adott, hogy mi szerint kéne értelmezni. Értelmezd, s kész! Kész röhej. Én nem tudtam normálisan értelmezni, és a végén már csodálkozom is, hogy hogy jöhetett ki belőlem ennyi hülyeség. Mérges is voltam, egyáltalán hogy lehet ilyet adni egy dolgozatba? A Petőfiben egy felmérőt is komolyabban vettek a tanárok, mint itt. Most már tényleg azt érzem, hogy jó, hogy oda jártam általánosban, mert rendesen felkészítettek a gimire. Túlságosan is... Na akkor térjünk vissza az én értelmezésemhez. Ilyeneket írtam, hogy van hét napszemüvege, de egyiknek se veszi hasznát. Aztán rájöttem, hogy a színeknek talán van valami jelentősége. Próbáltam elemezni színek szerint, de már az elsőnél megakadtam. Miért veszi fel a fekete szemüveget a vadászathoz? Egyet gondoltam, s azt írtam, hogy azért, hogy ne lássa szegény állatokat meghalni xD Hát igen, nagyon gagyi vagyok az ilyen elemzésekben. Aztán a végén leírtam, hogy az derül ki a novellából, hogy a Pálcikaember egy magányos, megkeseredett ember, aki vágyik az emberek társaságára, de nem tesz ennek érdekében semmit. Ha valamit el akar érni, tegyen is érte... S még egy csomó ilyen hülyeséget. Tényleg nagyon mérges voltam, a végére odaírtam az alcímben levő mondatot: "Elég szó szerint értelmezem a novellát, de másképp nem tudom. Sajnálom." És beadtam. Mérgesen adtam be. Lesz, ami lesz, nem érdekel. Kiszámoltam, és ha ötöst kapok, úgyis meglesz a kilencesem a félév végén. Szóval nem izgat. Rohadtul nem. Azt hiszem, most már én is büszke tagja vagyok a magyar tantárgy utálóinak!&nbsp;
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Túl a román dolgozaton.]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35254032&amp;postid=1101712</link><pubDate>2013-12-09 17:55:50</pubDate><author><![CDATA[Lena]]></author><description><![CDATA[
	Őszintén szólva meglepődtem. Rohadtul meglepődtem! Amennyire izgultam a román dolgozat miatt, annyira nem kellett volna. Volt három tartalom, és még egy lecke. Mind a három tartalmat tanultam, mert a tanárnő azt mondta, hogy nem mondja meg, melyiket fogja kérni a dolgozatban. Tényleg komolyan vettem, hiszen tudtam, hogy a gimi azért már egy fokkal komolyabb, felsőbbrendűbb, mint az általános. Erre bejön a tanárnő, és azt láttuk, hogy nem hoz dolgozat lapokat. Meglepődtünk, hiszen mára volt ígérve. Kérdeztük, hogy mi lett, nem írunk, vagy mi? Erre azt mondja, hogy dehogy nem. Erre mi: "De akkor hol vannak a lapok?" "Vesztek ki a füzetből." mondta lazán a tanárnő. "Füzetlapra írjuk? kérzetük csodálkozva. Erre ő: "Miért? Mire akartátok?!" Hát oké.. Én mindig abban a hitben éltem, hogy a dolgozatot sokkal komolyabban kell venni, mint egy sima felmérőt, ráadásul ez egy fontos "dokumentum" is, hisz a tanároknak ezeket meg kell őrizniük, nem tudom hány évig. Erre mi sima füzetlapra írjuk... Jó, hogy nem wc papírra -.-' Az igazság az, hogy általánosban ez nem így ment. Még felmérőt is ritkán írtunk sima füzetlapra. Ráadásul a román tanárnőm a pontosságáról volt híres. Utálta, ha nem egyforma lapra írjuk a felmérőt, ezért ha nagy' ritkán füzetlapra kellett írjuk egy kis jelentéktelen felmérőt, akkor hozott lapot, és így mindenkinek egyforma volt. Dolgozatnál szó sem lehetett füzetlapról. Olyankor mindig nyomtatott tesztlapot a tanárnő. Itt meg egy nyamvatt kis füzetlapra írtuk. Hát meglepődtem. Na és még nem is beszéltem a nehézségről. Mindössze két feladat volt. Az egyikben egy párbeszédet kellett írni, a másodikban pedig egy tartalmat kellett leírni, úgy ahogy azt bemagoltuk... Hát nálunk még ötödik osztályban sem volt szabad magolni. Én az 5-8-at kijártam úgy, hogy soha nem magoltam románból, mert tudtam, hogy semmi értelem. Megvolt a tartalom, aztán abból tett fel kérdéseket a tanárnő. Itt meg bemagolom az egészet, és kapom a tízeseket. Jó persze, így sokkal könnyebb, de azért kicsit furcsa :D Amúgy viszonylag tudtam a dolgozatot. A párbeszédet megírtam, habár biztos sok hiba van benne... Aztán a tartalomnál örültem, mert azt kaptam, amit tudtam. És épp ez volt a baj... Elbíztam magam, hogy tudom, ezért a többit tanultam, ami nem ment annyira. Persze örültem, hogy azt kaptam, amit tudok, mert tényleg azt hittem, hogy tudom. Az elején minden oké volt, ahogy bemagoltam, úgy le is írtam, aztán jött a vége. Nem jutott eszembe egy szó se! Hát ennyit a magolásról... Többet nem fogok magolni, az is biztos. Én leírtam a saját szavaimmal, mert azért magyarul tudtam, hogy kábé miről is szól, szóval megírtam, csak nem bízok magamba. Nem büszkélkedhetek a román tudásommal, szóval biztos sok hiba van benne :/ Mindegy, remélem, hogy meglesz a kilences, mert akkor meglesz félév végén a tízesem. Soha nem volt félév végén tízesem románból!! :D
	És most térjünk rá a magyarra, amit holnap írunk. Őszintén szólva, egész félévben semmit nem tanultunk magyarból... Legalábbis nekem nem tűnt fel. A füzetemben egy normális lecke sincs. A tanár is meg folyton másról beszél, mindig eltér a tárgytól, és ilyenkor hülyeségekről kezd beszélni, mint például a macskákról, vagy arról, hogy a málna jó a fosásra, vagy éppen a görög mitológiai lényeg szexuális életéről... Elég gáz, nem? És egyébként nem is ismételtünk a dolgozatra. Ma azt mondja, hogy ismételjük egy kicsit, erre feltesz egy csomó kérdést, amire válaszolnunk kellett, aztán a végén azt mondja, hogy ezek nem lesznek benne a dolgozatban. Hát könyörgöm, akkor mi a frásznak kérdezi? Bolond vénember. Mindenesetre, én nem öltem meg magam a tanulással, azt se tudom, mit kéne tanulni....&nbsp;
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA["All I want for Christmas is You!"]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35254032&amp;postid=1101443</link><pubDate>2013-12-08 19:16:05</pubDate><author><![CDATA[Lena]]></author><description><![CDATA[
	Tipikusan kezdem most is a bejegyzésem, azzal, hogy bocsánatot kérek a sok mulasztásért. Mondhatnám most, hogy hát igen, mert suli, nincs idő, dolgozatok, babámfüle... De mint tudjátok utálok magyarázkodni.&nbsp;Nagyon sok mindent kell elmesélnem. Ott hagytam abba, hogy készülődtünk a jótékonysági estre. Nem is húzom tovább a szót, innen folytatom.
	Nagyon izgultunk, kicsit amiatt is, hogy nem jönnek el sokan. Ahogy jöttek a vendégek, írtuk, hogy kik jöttek, és amikor már a hatvanadiknál tartottunk, én azt mondtam, hogy ki nem állok szerepelni! Kicsit szégyelltem is magam, mivel én mesélő voltam, ezért olvastam a szövegemet. A főszereplő viszont megtanulta, neki pedig kétszer annyi szövege volt. Kicsit ciki volt, jobb lett volna megtanulni. Mindegy, a lényeg, hogy még azért is izgultam, hogy a régi sulimból nem jön el egy tanár sem. Meghívtuk őket is, ráadásul személyesen adtunk meghívót. A végére már beletörődtem, hogy nem jön el semelyik régi tanárom, de amikor felbukkant az ajtóban a volt töri- és magyartanárnőm, egyből felcsillant a szemem. Olyan boldog voltam :) Persze emiatt még jobban izgultam, mivel nem akartam előttük leégni. Elkezdődött az előadás. Tök jól ment mind a két színdarab, voltak kisebb nagyobb bakik, de azok nélkül nem lett volna az igazi. Ha nem rontjuk el egyszer se, az már túl mű lett volna :) Így volt tökéletes. Az énekek is jól mentek, és a végén a karaoke az valami hihetetlen jó volt :) Ez úgy ment, hogy ment a karaoke, le volt kapcsolva a villany, mi is le voltunk ülve, és a közönséggel együtt énekeltünk. Megvolt ennek az a különleges varázsa :) Egy pillanatban jóleső borzongás futott végig a testemen, elgondoltam, hogy mi itt most milyen jól érezzük magunkat, és közben segítünk is másoknak. Ugyanis, ha még nem mondtam volna, ezzel az esttel az iskolánk hátrányos helyzetű diákjainak akartunk segíteni. Végül az est nagyon jól sikerünk, több, mint ezer lej gyűlt össze, ami azt hiszem, kábé 65 ezer forint (nem biztos, hogy jól számoltam). Szóval jól jöttünk ki :) Ezenkívül sok dicséretet kaptunk, és kérték, hogy tegyük hagyományossá ezt az estet, úgyhogy ezentúl minden éven lesz, amíg a suliban leszünk :) Én nagyon jól éreztem magam, és úgy érzem, megérte a fáradtságot, mert nagyon jól összekovácsolódott az amúgy nem túl összetartó osztályunk. :)

	Most jöjjön a jótékonysági estet követő napon rendezésre került szavalóverseny. Nem tudom, hogy említettem-e, de nagyon nem voltam felkészülve. Féltem, egyrészt azért is, mert az osztályomból egyedül én jelentkeztem, és méltón akartam képviselni a kilencedik bé osztályt. Másrészt meg a felkészületlenség. A jótékonysági est teljesen elvette az energiámat, nem maradt időm a versekre. Eljött a verseny napja. Délután ötre kellett a suliba menjek. Kezdtem nagyon izgulni. Bementem a díszterembe, és azt láttam, hogy egy osztálytársam, se az oszim nincs ott. Még jobban izgultam, de aztán amikor megláttam a srácokat meg az oszit bejönni, már nem is izgultam annyira :) Jól esett a támogatás. Elkezdődött a verseny, tizennégyen voltunk az én korcsoportomban, én tizenharmadiknak szavaltam. A kötelező verssel kezdünk. Amikor kimondták a nevemet, remegve indultam a színpad felé, a szövegemet a székemen kellett hagynom, nem lehetett olvasni a verset. Amikor elengedtem a verset, egyből bizonytalanság töltött el, úgy éreztem, bele fogok sülni a szövegbe. De nem :) A szöveg jól ment, de nem úgy sikerült, ahogy terveztem. Amikor gyakoroltam, volt olyan, hogy jobban ment. Nem voltam megelégedve magammal. Aztán jött a választott vers. Az én választásom egy Simon István versre esett, aminek a címe Várok rád. Szeretem ezt a verset, tudtam a szöveget, mégis féltem, hogy belesülök. Nem voltam túl magabiztos. Viszont a színpadon valami csoda történt :) Úgy éreztem, hogy jól megy. Élveztem a verset. Amikor az utolsó sorhoz értem, elszomorodtam, hogy máris vége. Olyan rövid ideig tartott. Sajnáltam, hogy vége lett. Viszont most már elégedett voltam :) Miután mindenki elmondta a választott verset is, volt egy kis szünet. Ezalatt többen is odajöttek hozzám gratulálni, hogy nagyon jól ment. Már nem is emlékszem mindenkire, viszont egy személy mondanivalója megmaradt az emlékezetemben :) A fizikatanárnőé. Ezt mondta: "Nagyon ügyes voltál! Én rád fogatok, te fogsz nyerni!' Ebben nem voltam olyan biztos, de jól estek a szavai :) Az eredményhirdetésen kicsit izgultam. Bennem volt az a gondolat is, hogy mi van, ha igaza lesz a fizikatanárnőnek... De nem bíztam el magam, eldöntöttem, hogy akármi lesz, a lényeg, hogy jól éreztem magam szavalás közben. A harmadiktól kezdték a díjazást. Megvolt már a harmadik, a második is, és jött az első. Amikor kimondták a nevem, azt hittem elájulok :D Eufórikus érzés töltött el :D Büszke voltam magamra, örültem, hogy így alakult. Most még többen jöttek gratulálni, többek között a fizikatanárnő :) Csak ennyit mondott: "Na látod? Én megmondtam." Olyan kis aranyos volt :)&nbsp;

	Azt hiszem, ennyi elég volt, ezek voltak a lényeges események a távollétemben :) Most megyek, mert még át kell ismételnem a románt, mivel holnap dolgozat :/ Úgy érzem, nem lesz túl nehéz, de kicsit félek. Tízest akarok írni :P Majd gondoljatok rám, holnap kilenc és tíz óra között, Magyarországon nyolc és kilenc között :) Sok sikert mindenkinek a holnapi naphoz! :*
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Szervezkedés.]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35254032&amp;postid=1097796</link><pubDate>2013-11-26 18:28:02</pubDate><author><![CDATA[Lena]]></author><description><![CDATA[
	Csütörtökön lesz a Jótékonysági estünk. Igazából már semmi kedvem az egészhez. Az elején olyan jól hangzott, most meg mindenki kényeskedik, és tökre úgy érzem, hogy az egésznek a súlya rám nehezedik :/ Mindenki számít rám, lassan már elvárja, hogy én csináljak mindent. És az igazság az, hogy emiatt rettenetesen lefáradok. Kiválasztottuk, hogy milyen dalokat fogunk énekelni. Mindenki beleegyezett, aztán azt hallom, hogy ez nem jó, s az hülyeség stb. Semmi se jó senkinek, akkor egyáltalán miért kezdtük el ezt?! Miért nem monda mindenki rögtön az elején, hogy ne is vágjunk bele ebbe, mert semmi sem lesz belőle... Nagyon elfáradtam, az agyam a csőd szélén áll. Magyar órán ma írtuk fel a füzetbe a dátumot, és én 2010-et írtam. Hát le vagyok maradva, és az egyik felmérőmre nem IX. osztályt írtam, hanem XI-et. Sőt ha már itt tartunk ez az egész a jegyeimre is kihat. Kezdenek leromlani. Két hónap alatt egy nyolcasom se volt, ma meg egyenesen kettőt kaptam. Egyet bioszból és egyet kémiából. Gáz, nem tudom, hogy fogom kijavítani :/ Ráadásul pénteken lesz a suliban a szavalóverseny. Most tudtam meg, hogy ez nem akármilyen kis versenyecske lesz, ez igenis nagyszabású rendezvény. Ott lesz minden tanár, a polgármester, zsűriket hívnak, nem akárkik fognak értékelni. Szóval oda kell tennem magam. A baj pedig az, hogy a verseimmel jóformán még sehol sem vagyok. A szöveget megtanultam, de még nem az igazi. A választott vers egész jó, kezdek ráérezni a hangulatára, de a kötelező nagyon nem megy. Nem tetszik a vers, és nem tudom elmondani normálisan. De már nincs visszaút, már nem lehet kilépni. Meg kell csinálnom. Nem leszek csalódott, ha utolsó leszek, mert tudom, hogy nem készültem fel. Szóval csak azt remélem, hogy el tudom mondani, úgy hogy ne akadjak meg a szövegben! Ugyan így van a jótékonysági esttel is. Mindenhol meg van hirdetve. A városi rádióban, az iskolában, mindenhol! A város tele van plakátolva. Meghívtuk a régi tanárainkat is. Ma egyik óráról el voltunk kéreztetve, és elmentünk a Petőfibe kiosztani a meghívókat. Hárman mentünk. Nagyon jó volt látni néhány régi arcot. A töri tanárnő, aki egyébként a kedvenc tanárnőm is volt, olyan aranyos volt! Megkérdezte, hogy hogy vagyunk s minden. Olyan jó érzés töltött el :) Jó volt egy kicsit a régi helyen lenni. Hiányzott, és most is hiányzik!
	Kicsit nosztalgiáztam is ma. Meghallgattam egy zenét, régi dal, én most hallottam először, és hát... teljesen kiütött. Akár én is mondhatnám, szívemből szól! Hallgassátok ti is meg, hátha nektek is ilyen katarzis élményetek lesz tőle :D

	

	Holnap nem hiszem, hogy fogok írni s csütörtökön se, pénteken meg főleg. De a hétvégén mindenképp írok egy plénumot a jótékonysági estről és a szavalóversenyről :) Addig is legyetek jók, puszi!
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Élek!]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35254032&amp;postid=1096125</link><pubDate>2013-11-21 19:34:32</pubDate><author><![CDATA[Lena]]></author><description><![CDATA[
	Hú, hát rohadtul sajnálom, hogy nem jelentkeztem sokáig. Nem, nem miattatok :P Önző vagyok, mint mindig, magam miatt sajnálom, mert tényleg hiányzik, hogy nem tudom kiönteni a lelkem. Úgy érzem, hogy gyűlik, gyűlik bennem a mondanivaló, megosztandó esemény, és már majdnem szétrobbanok tőlük, de még egy kis időm sincs írni. Sorolhatnám az okokat, de mivel nem szeretek magyarázkodni, ezért nem is fogok, de annyit elmondok, hogy a tipikus okok lennének: suli, tanulás ezerrel stb. Na szóval, kezdeném is a mesélést, ha tudnám, hogy fogjak neki :) Kezdem az elején: a suliban minden szuper. De tényleg, az ellenőrzőm úgy néz ki, mint egy kitűnő tanuló ellenőrzője, csupa tízes! Na jó, van egy pár kilences is, de nyolcas még nincs :D Ahogy nálunk mondani szokás: "A tud!" Ez egyébként úgy lenne valamennyire helyes, hogy az tud. De itt, Székelyföldön szokás elhagyni a szavak végéről egy-egy betűt :D Na jó, ezt hagyjuk! Van egy bizonyos verseny, az neve az, hogy Erdély legösszetartóbb osztálya. Természetesen az osztályunk is jelentkezett (különben, miért is írnék róla?!). A szomorú helyzet az, hogy akárhogy is gondolom végig, be kell hogy lássam, elsők leszünk. Hátulról. A mi osztályunk minden, csak nem összetartó. Mindenki megy a saját feje után, nem tudunk semmi megszervezni közösen. Persze csak azért jelentkeztünk, mert az oszink akarta. Komolyan, ez a nő idióta! Nem fogja fel, hogy az évszázad legrosszabb osztályát kapta! Tényleg az, most nem vagyok pesszimista, a tanárok szempontjából tényleg a legrosszabbak vagyunk, szerintem viszont a lehető legjobb osztály, annak ellenére is, hogy kicsit sem vagyunk összetartóak :) Egyébként szerintem egy tanárnak, amikor belép az osztályunkban, nem esik nehezére elképzeli, hogy egy állatkertbe ment be. Vagy egy kocsmába! Nem vicc! Folyton énekli mindenki az idióta mulatós számokat :D&nbsp;Csóró Lali, meg társai :D Most nagy divattá vált nálunk a székely himnusz. Talán már az osztályunk himnusza is lett :D Komolyan, olyan mint egy nagy részeg banda, a fiúk folyton össze vannak ülve egy helyre és ilyeneket énekelnek. Néha a lányok is, de ők inkább külön kuporékokba pletyiznek :D Ezt akkor figyeltem meg, amikor szolgálatos voltam, és csengetés után ki kellett álljak az osztály elé, hogy várjam a tanárt, mert ugye kell jelenteni. Egyszer román óra előtt olyan hacacáré volt, hogy csak na! :D A lányok beszélgettek, persze egyszerre, egy szót se lehetett érteni, a fiúk pedig őket túlkiabálva énekelték: "Nehéz a boldogságtól búcsút venni..." Kész bolondokháza volt. El se tudjátok képzelni, milyen megváltás volt, amikor bejött a tanárnő. Én tényleg próbáltam előtte rendet csinálni, de nem ment. Ahogy a tanárnő bejött, máris olyan kuss lett, mint egy kriptában. Őrület ez a banda. Na, visszatérve az oszira. Idióta, boldogtalan egy nő! Most is jelentkeztünk ugye a legösszetartóbb osztály versenyre, és ez abból áll, hogy kell valami jót csinálni, és kell egy fénykép, amit beküldünk, felrakják facebookra, és akinek a legtöbb like-ja lesz, az nyer. Mi úgy döntöttünk, hogy egy jótékonysági estet szervezünk, gyűjtünk belépőt, és árverés is lesz, az összegyűlt pénzösszeget pedig a suli hátrányos helyzetű diákjainak adjuk. A jótékonysági estünk abból áll, hogy lesz két színdarab, énekek, tánc stb. Persze a szervezés sehol sem áll, mivel még senki nem tudja a szövegét, az énekeket el se próbáltuk, nem tudjuk mik lesznek az árverésen stb. Hát... gáááz! És egyébként jövő héten csütörtökön kéne közönség elé állnunk, és még sehol semmi. Nem tudom mi lesz belőle, de legalább egy leégés lesz, vagy valaki nem fogja tudni a szöveget, vagy az éneket fogjuk elrontani, vagy a táncot. Valamit biztos! És ezt most nem pesszimista hangvétellel olvassátok, mivel szerintem rohadt vicces lesz, ha valaki elront valamit (akkor is, ha én :P). Ez az osztályunk, ilyen hülyék vagyunk, nem is mi lennénk ha nem rontanánk el valamit, úgyhogy szerintem a közönség már úgy jön, hogy számít bakikra :P
	Egyébként azért nem péntekre raktuk a jótékonysági estünket, mert pénteken lesz a suli hagyományos szavalóversenye, a "...hogy jusson vers mindenkinek". Jelentkeztem én is, egyedül az osztályomból. Gáz, mert minden osztályból legalább ketten vannak, én meg egy szál magamban, de nem baj, majd képviselem akkor egyedül a drága szeretett osztályomat! :D Van egy kötelező vers: Weöres Sándor: A paprikajancsi szerenádja. Ezt a verset egyébként kifejezetten utálom! A címből ítélve vidámnak tűnik, pedig igazából ennél depisebb verset még életemben nem hallottam! Nem szeretem, úgyhogy nem tudom hogy fog sikerülni, majd a Jóisten eldönti :) Kell még egy szabadon választott vers is, én egy Simon István verset választottam, a címe Várok rád. Nekem nagyon tetszik a versem, úgy érzem, hogy illik hozzám, éreztem már olyat, amit a verseben a lírai én, szóval nem lesz vele gond :) Nagyon remélem, hogy minden a legnagyobb rendben fog menni :)
	Ígérem, hogy megpróbálok gyakrabban írni, hogy ne kelljen hetente ilyen regényeket írnom :D Holnap péntek, nincs programom, úgyhogy szerintem tudok írni egy kicsit :) Addig is legyetek jók, tanuljatok, hogy ne bukjatok meg! :P Puszi, Lena :*
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Rontsd el. Törj össze. Állj fel. Javítsd meg!]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35254032&amp;postid=1093322</link><pubDate>2013-11-12 17:02:54</pubDate><author><![CDATA[Lena]]></author><description><![CDATA[
	A szombati szavalóversenyről szeretnék most írni. Reggel korán indultunk, hétkor. Fáradt voltam, próbáltam aludni az autóban, de nem ment. Izgultam. Kísérőtanárként az aligazgató úr jött velünk és az "élettársa", az iskola egyik pszihológusa. Hosszú volt az út, több, mint másfél óra. Az autóban majdnem egész végig csend volt, épp csak pár szót szólt néha valaki. Egyébként hárman mentünk szavalni: egy tizenkettedikes és egy tizenegyedikes lány, na és persze én. Amikor odaértünk még jobban kezdtem izgulni. Egy nagyon szép, régi várhoz hasonló iskolában volt a verseny. Amikor mentünk felfele a lépcsőn, nagyon ideges voltam, már szédültem is. Azt hittem rosszul leszek. De szerencsére nem. Bementünk a díszterembe, a színpad gyönyörű szép volt. Tele volt falevelekkel, dísztökökkel, meg mindenféle őszi díszítőelemmel. Kellemes hatású volt. A színpad mellett volt egy tábla, és ott fel volt írva a versenyzők neve. Két korcsoportra voltunk osztva: 9-10. osztályosok és 11-12 osztályosok. Ezen a versenyen én vettem részt és a tizenkettedikes lány. Az én korcsoportomba másodiknak kellett mondjam a verset, a másik lány az övében elsőnek. Legalább hamar túl leszek rajta, gondoltam. El is kezdődött a verseny, először a kötelező verseket mondtuk. Egy fiú volt előttem, nagyon szépen mondta a verset. Aztán jöttem én. Igazából félve mentem fel a színpadra. Féltem attól, hogy nem tudom eléggé átélni a verset, mert igazából - habár sosem mondtam, de nem szerettem ezt a verset. Nem ad át semmi konkrét érzést, csak úgy van. Felmentem a színpadra, és elkezdtem. Olyan jó volt! Hirtelen átértékeltem az egészek, megértettem a verset miközben szavaltam. Nagyon jól sikerült, büszke voltam :) Megszerettem a verset! Miután lejárt az első forduló, vagyis mindenki elmondta a kötelező verset, szinte biztos voltam abban, hogy benne leszek az első ötben (amúgy kilencen voltunk a csoportomban). Az pont jó is lenne első versenyhez képeset, pont középszint. Kezdetét vette a második forduló. Már nem féltem annyira, hisz a kedvenc versemet szavalhattam. Eldöntöttem magamban, hogy szívemet-lelkemet belerakom. Az eleje jó is ment. Aztán jött a baj! Volt egy rész még egészen az elején, ahol szünetet kellett tartani, meg is tartottam, de nagyon hosszúra sikeredett, mert nem jutott eszembe a következő sor. Nem nyúlt el túlságosan, csupán egy-két másodperccel, de ez más észrevehető. Ideges lettem, a lábaim remegni kezdtek. Féltem attól, hogy elfelejtem a szöveget, ezért csak arra figyeltem. Mondtam egy sort, közben már a következő járt a fejemben. Az elmúlt pár hét alatt megtanultam, hogy ez nem szavalás. Nem figyeltem a hangomra, az arcomra. Csak a szövegre! Emiatt az egész elcsúszott. Kétségbe voltam esve. Ezután rögtön adták is a pontokat. Hét zsűri volt, összeadták a pontjaikat, és elosztották héttel. Nekem 8,35 jött ki. Ezzel még nem volt semmi bajom. Aztán jött a következő, és a következő, és mindenkinek több pontja lett. A végére ketten maradtak, akinek nem volt pontja, és eddig utolsó voltam. Aztán az utolsó két versenyző kevesebb pontot kapott. Hetedik lettem. A kilencből. Gáz. Görcsösen próbált kitörni belőlem egy keserves, reménytelen sírás. Nem hagytam, nem akartam ott mindenki előtt sírni. De amikor visszamentem a tanárokhoz, nem tudtam uralkodni magamon, akaratlanul kitört belőlem. Igazából nem a helyezéssel volt bajom, hogy is nyerhetném már meg életem első szavalóversenyét. De azért egy közepest reméltem, ez pedig majdnem utolsó. A legnagyobb baj az, hogy a kedvenc versemet rontottam el, azt amit nagyon jól akartam csinálni. Megharagudtam a versre, hallani sem akartam többé. Nem tartott sokáig a sírás, nem szeretek mások előtt sírni. Végül belenyugodtam, de még mindig csalódott voltam. Indultunk a másik versenyre, Gyergyóalfaluba. Ide én nem készültem, a két másik lány jelentkezett. Odaértünk, és találkoztunk az egyik szervezővel. Az aligazgatóéknak ismerőse, beszélgettek, végük a pasas hozzánk fordult, és végigkérdezett, hogy milyen versekkel indulunk. Én mondtam, hogy csak a másik versenyre jelentkeztem, ide nem. Erre azt mondta, hogy semmi gond, utólag is fel lehet iratkozni, ha szeretném, felír. Nemet mondtam. Még mindig rossz kedvű voltam. Végül a tizenkettedikes lány azt mondta, hogy szerinte próbáljam meg, nincs mit veszítenem. Az aligazgatóra néztem, és megkérdeztem, hogy tényleg lehet, erre nem mondott semmit, egyből szólt, hogy írjanak fel :) Fel is írtak, ugyanazt a két verset mondtam, mint a másik versenyen. Féltem az egyik verstől, hisz a másik versenyen elrontottam. Most nem :) Volt egy szöveghibám, de nem olyan vészes, és jól ment. Sokkal jobban, mint pár órával azelőtt. Most már ki voltam békülve a versel, újra megszerettem :) Ezért is írtam a címbe azt, amit írtam :) Nem szabad feladni. Semmi baj nincs azzal, ha összetörsz, sírsz, magadba zuhansz. A lényeg, hogy hamar fel tudj állni, és helyre tudd hozni, amit elrontottál. Végül nem nyertem, nem is az volt a célom. Csak az, hogy tisztázzam a dolgot a versemmel :)
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Csak egy gyors.]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35254032&amp;postid=1092100</link><pubDate>2013-11-08 20:34:43</pubDate><author><![CDATA[Lena]]></author><description><![CDATA[
	Nagyon nagyon sajnálom, hogy nem tudtam írni! Nekem is hiányzott a blog, ha csak egy napig is nem voltam. Az ok nem más, mint a verseny, amiről előző bejegyzésekben is volt néha szó. El mondom, hogy mi is ez. Gyergyószentmiklósi "Elhull a virág, eliramlik az élet" nevű szavalóverseny. Engem választottak az évfolyamból, így hát én megyek. Két verset kellett megtanulnom, van egy kötelező: Nagy László - Tengeritörők. És van egy választott, Karinthy Gábor: A kék rózsa. Mindkét vers jó megy, de nagyon nagyon izgulok. Soha nem voltam szavaló versenyen. Mindig volt nála jobb. Most viszont itt a lehetőség, hogy bizonyítsak, nekem meg remegnek a lábaim. Félek. Félek a kudarctól. Szegény tanárnő annyit kínlódott, míg sikerült normálisan felkészítenie a versenyre. Nem lenne szép, ha utolsó lennék. Én tényleg csak ezért szeretnék előkelő helyen végezni. És egy kicsit azért is, hogy a régi magyartanárnőmnek bizonyítsak, ugyanis ő soha nem vitt engem versenyre, mindig mást vitt, most viszont azok a mások helyett engem választottak. Meg akarom mutatni, hogy tudok valamit! Kívánjatok szerencsét, hisz most nagyon nagy szükségem van rá! Holnap már nem lesz időm írni, vasárnap beszámolok a történtekről. Jó hétvégét, puszi!
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Music, music, music...]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35254032&amp;postid=1091448</link><pubDate>2013-11-06 17:36:34</pubDate><author><![CDATA[Lena]]></author><description><![CDATA[
	Már két napja nem volt román órám. Az az igazság, hogy rohadtul hiányzik már :// Lehet, hogy lázas vagyok, de ez van!! Kedden nem volt, az oszi helyettesítette, tehát oszi óra volt. Rájöttem valamire: az osztályfőnököm egy életképtelen, idióta nő! Mindenen megsértődik. Komolyan! Egy kis poén vagy valami, de tényleg nem durva, más tanár nevet rajta, ez meg kiakad. Normális?! Tehát rohadt gáz volt az oszi óra, már azt sem tudom, mi volt a téma. Nem is érdekel!
	Ma pedig zene óra volt román helyett. Ma én voltam a szolgálatos az osztályban a padtársammal. Minden órán egyikünk kell jelentsen, én pedig mondtam, hogy jelentek románon. Szeretek román órán jelenteni. Élvezem mondani a szöveget :D Szépen beosztottuk, hogy ki melyik órán fog jelenteni, de amikor a zenéhez értünk veszekedtünk egy kicsit :) Semelyikünk nem akart jelenteni, ugyanis mindenki utálja a zene tanárt, nem szívesen áll elé. Na jó, abbahagytuk a tanácskozást, mert becsengettek, én meg kiálltam, és vártam a román tanárnőt, hogy jelenthessek. Nyílik az ajtó, vigyázzba vágtam magam, mosolyogtam, meg minden, de amikor megláttam, ki jön be, egyből más lett a testtartásom. A zene tanár volt az. Nem volt visszaút, már én kellett jelentsek. A drága padtársam csak röhögött, mert megúszta. Zene óra volt, páran feleltek. Unalom! A gáz az, hogy az utolsó óra is zene volt.. Úgyhogy ma kijutott elég a kis idióta tanár szövegeléséből. Gáz! Sokkal jobb lett volna a román. Már csak azért is, mert hátfőn felmérőt írtunk, és valószínűleg kijavította volna mára a tanárnő. De ez van... Bukarestbe volt utazva, valami tüntetésre (!?). De a lényeg az, hogy biztos forrásból tudom, hogy holnap már jön a tanárnő :)
	Ma voltam a magyar tanárnőnél a verseket gyakorolni. Azt mondta a tanárnő, hogy mos tmár egész jó, csak vigyázzak arra, hogy ahol pont van, ott bizony le kell vinni a hangot. Ma gyakoroltam, és holnap még fogom. Remélem jól fog menni minden szombaton a versenyen. Nagyon izgulok!
	Eléggé idegesít, hogy nem tudom néven nevezni a osztálytársaimat, barátaimat a bejegyzésekben. Úgy döntöttem, hogy be fogok mutatni a baráti körömet a következő bejegyzések valamelyikében. De majd csak holnap, még kell tanulnom töriből, mert holnap felmérő... Szép estét nektek, és szép napot holnapra :)
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Új design.]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35254032&amp;postid=1091253</link><pubDate>2013-11-05 20:14:04</pubDate><author><![CDATA[Lena]]></author><description><![CDATA[
	Fú gyerekek! Rohadt fáradt vagyok! Elég zsúfolt napom volt. Most nincs erőm, se kedvem igazán mesélni róla, de holnap beszámolok a lemaradt napokról :) Bocsánat a hosszú design cseréért, nem volt túl sok időm az oldalra. Tudom, tudom, akkor kellett volna elkezdjem felrakni, amikor biztos vagyok benne, hogy lesz elég időm. Addig legalább aktív lehetett volna az oldal. Hát ez most így sikerült. Legközelebb másképp lesz. A designről annyit, hogy nekem tetszik. Nem vagyok macska fan, sőt! Nem igazán kedvelem szegény dögöket, de ez a kép nagyon megfogott, tetszik, úgyhogy muszáj volt :D Remélem nektek is tetszik. Egyelőre jó így! Na jó éjt nektek, holnap jelentkezem! Pussz :*
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Mindenszentek gyönyörűségei!]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35254032&amp;postid=1089776</link><pubDate>2013-11-01 18:20:48</pubDate><author><![CDATA[Lena]]></author><description><![CDATA[
	Azt hiszem a Mindenszentek az egyik legcsodálatosabb ünnepünk. Erre ma jöttem rá. Régen, amikor még kicsi lány voltam, nem értettem, mi a lényege, hogy kimegyünk a temetőbe, és gyertyát gyújtunk a halottainknak. Nem is volt, olyan halott, akit valaha ismertem közelebbről. Csak mentem a szüleimmel, kötelességből, egy csokor virág bólogatott a kezemben. Nem figyeltem másra, csak a szép őszre. Mindig a tájat figyeltem :) Mióta az eszemet tudom, mindig szép idő volt ezen a napon. A "legszebb őszi nap". Mindig így neveztem ezt a napot :) A sárga levek lassan hullnak le a fákról, a szél megtáncoltatja őket. Én mindig így emlékeztem a november elsejére. Most azonban, azt hiszem át tudtam érezni az ünnep igazi lényegét. Azt, hogy ez nem csak a szomorúság! Néha jó visszagondolni a halott szeretteinkre. Még ha nehéz is.
	Estefelé mentünk ki a temetőbe, vagyis már be volt sötétedve. Édesanyámmal, a húgommal és bátyámmal mentem. Először az unokatestvérem sírjához mentünk. Nagyon fiatalon meghalt, mindössze nyolc hónapos volt. Autóbalesetben vesztette életét. Én még kicsi voltam, negyedik osztályos, de volt annyi eszem, hogy felfogjam, mi történt. Csupán nyolc hónapig ismertem a pici lányt, de nagyon szerettem. Fájt, amikor elment. Nem értettem, miét történik ez, miért szólít el Isten egy ilyen kicsi lányt, aki nem tehet semmiről, nem okozott senkinek bajt. Egy bizonyos időnek el kellett telnie, amíg belenyugodtam, és megértettem, hogy az élet megy tovább. Mikor odaértünk a sírjához, meggyújtottam egy mécsest, és leraktam a sok közé. Rengeteg mécses és gyertya világította meg a sírt. Tele volt virágokkal, és kicsi angyalkákkal. Több ilyen kis szobor is volt a síron. Csodaszép volt. Leültünk a sír melletti padra. Csend volt. Mind imádkoztunk magunkban. Elszorult a szívem. Újra belém hasított az a borzalmas érzés, amit akkor éreztem, azon a napon, amikor megtudtam, hogy mi történt vele. Beszélgettünk róla. Vidámabb lettem. Mosollyal az arcunkon nosztalgiáztunk. Különös melegség töltött el. Ezután még elmentünk pár ismerősünk sírjához is. Olyan szép volt este a temetőben sétálni. Kicsit úgy éreztem, mintha mi, élők, betekintést nyertünk volna a Mennyországba. Rengeteg kis mécses borította be a sírokat. A halvány fényük bevonta az egész temetőt. Én ennél szebbet még életemben nem láttam. Boldogság töltött el, ilyen gyönyörűség láttán.
	Miközben sétáltunk, felfigyeltem egy kis jelenetre, egy aprócska életképre. Az egyik sírnál egy anyuka volt a kislányával. A nő épp megmutatta, hogy hogyan tegye a 4-5 éves kislány a sírra a mécsest. A kislány odatette, majd ezt kérdezte:
	- Anya, ki van itt a föld alatt?
	- A testvéred. - felelte bánatos arccal az anyuka. A gyertyák fényében jól kivehető volt az arcán a reménytelen szomorúság.
	- Miért teszünk ide gyertyákat? Én nem is ismerem őt. Meg akarom ismerni! - követelőzött a kislány.
	- Már meghalt, de a szívünkben mindig ott lesz. - a nő keservesen sírni kezdett, de próbálta leplezni, hogy a lánya ne vegye észre.
	Ennek a jelenetnek a hatására nagyon meghatódtam. Nem ismertem a nőt, se a kislányt. Nem tudom, hogy kik ők, de az anyuka szomorúsága nagyon meghatott.
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Site of the month.^^]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35254032&amp;postid=1089591</link><pubDate>2013-11-01 11:30:59</pubDate><author><![CDATA[Lena]]></author><description><![CDATA[
	Nagy megtiszteltetés ért, mivel én ma tudtam meg, hogy én kaptam meg a Design World-ön a November Oldala címet. Nagyon büszke vagyok, mivel sok szép oldal közül választhattak volna, de a lányok mégis az It's Lena-t választották. Köszönöm! :) El szeretném mondani, hogy ez nem csak az én érdemem, hanem a látogatóimé is, vagyis a tiétek is, mert ha ti nem lennétek, nagy valószínűséggel a blog se lenne. Szóval köszönöm nektek s kedves hozzászólásokat, megjegyzéseket, gondolatokat :) Elmondom azt is, hogy az oldalba még nem kötött bele senki, tehát nem jelentkeztek az úgymond rosszakarók. Ezért is örülök :) Az oldal több, mint egy éve üzemel, a látogatottság már meghaladta a 14 ezret. Köszönöm!!
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Halloween magyar szemmel]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35254032&amp;postid=1089286</link><pubDate>2013-10-31 16:33:44</pubDate><author><![CDATA[Lena]]></author><description><![CDATA[
	Ugyebár ma van Halloween *gúnyos hang*. Töklámpások, idióta jelmezek, minden baromság, amit csak ki lehet találni. De gondolom, ez nem új, nem kell bemutatnom, ebe "bájos ünnepet". Mint mindenről, erről is megvan a saját kis véleményem, és meg is osztom veletek.
	Először is tegyük csak fel a kérdést: Mi magyarok miért csinálunk ebből akkora felhajtást?! Egyáltalán, miért vettük ezt az ünnepet - ha lehet annak nevezni - át az idióta amcsiktól? Mi szükségünk van nekünk erre? Annyi szép magyar ünnepünk van, aminek tényleg van értelme.

	Az ünnep igazi lényege
	Én legszívesebben lelőném azt az idiótát, aki kitalálta ezt a baromságot. Nálunk állítólag arról kellene szóljon ez az időszak, hogy megemlékezünk a hallottainkról. A lényege pedig az lenne, hogy tisztelettel és szeretettel emlékezzünk rájuk. Nem? Eddig tiszta és világos. De akkor miért űzünk gúnyt belőlük azzal, hogy ijesztő kinézetű holt és félholt embereknek öltözünk be? Szerintem ez túl megy minden határon. Tiszteljük már egy kicsit az elhunyt szeretteinket!

	Miért jó?
	Tényleg, miért jó az, ha ijesztgetjük egymást? Mi a jó abban, ha megijedünk? Semmi! Akkor miért csinálja mindenki? Szerintem az rossz érzés, ha az ember megijed. Legalábbis én nem szeretem ha megijesztenek. És azt gondolom, hogy ezzel nem vagyok egyedül. Ha valakit a barátodnak tartasz, és szereted, akkor miért ijesztenéd meg, ha tudod, hogy az rossz neki? Hülyeség!

	Nem vagyok ünneprontó!
	Most nem kell azt hinni, hogy mindent elítélek. Például a töklámpásokkal, szép díszekkel semmi bajom. Nagyon szépek és viccesek is tudnak lenni. Az a bajom, hogy a nálunk hagyományos világításból (nem tudom, hogy Magyarországon így mondják-e) is ez lett. Elvileg gyertyát kéne gyújtsunk a halott szeretteinknek, ehelyett ijesztő töklámpásokat csinálunk, amik csak elborzasztják az embereket. Kérdem &nbsp;megint: Miért jó ez?

	"Csoki vagy csíny!"
	Ez tulajdonképpen kéregetés. Olyan, mint mikor egy hajléktalan kér pénzt egy arra járótól. Csak ez még rosszabb, mert még házalnak is. Mint a reménytelen helyzetben levő koldus, aki végigmegy az utca minden házán, hogy hátha megszánja valaki. Én őszintén szólva szégyellnék bekopogni egy házba csokit követelve. Nincs annyi bőr a képemen....

	A mai fiatalok...
	Ma csak úgy viccből az egyik osztálytársammal megkérdeztünk egy egy-négyes kisfiút, hogy szerinte milyen nap van ma. A kis apróság vidáman vágta rá, hogy Halloween. Erre megkérdeztük, hogy mennek-e a családjával gyertyát gyújtani a temetőbe a halott szeretteiknek. A kis taknyos ezt mondta: "Nem akarjunk felgyújtani a temetőt." Azt se tudta, mi az a világítás ilyenkor. Neki ez csak abból áll, hogy ijesztő jelmezekbe bújhat, és rémisztgethet mindenkit... Kérdem én: hová fejlődött ez a világ?!
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Zsiráfok.]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35254032&amp;postid=1088875</link><pubDate>2013-10-30 15:41:55</pubDate><author><![CDATA[Lena]]></author><description><![CDATA[
	Nem tudtam, mi történt, egyszer csak azt láttam, hogy a fél facebook felhasználónak zsiráf a profilképe. "Valami járvány ütött ki, vagy mi?" - gondoltam magamban. Az egyik ismerősömtől - akinek szintén zsiráf a profilképe - megkérdeztem, hogy mi ez. Erre azt mondja, hogy van egy feladvány, ha nem tudom megfejteni, három napig zsiráf kell legyen a profilképem. *Kihívás elfogadva!* Na mondom, küldjed. Ez az:&nbsp;

	Hajnali 3 óra, csengetnek és te felébredsz. Váratlan vendégek. A szüleid azok és reggelizni jöttek. Van otthon eper jam, méz, bor, kenyér és sajt. Mi az első, amit kinyitsz?

	Mondtam, várjon holnapig s megfejtem. Hát nem megy xD Nem tudok rájönni... De úgy is kitalálom holnapig :P Ha van ötletetek, megoszthatjátok!

	
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Cât costa învă&#539;are? - Mennyibe kerül a tanulás?]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35254032&amp;postid=1088117</link><pubDate>2013-10-28 18:01:22</pubDate><author><![CDATA[Lena]]></author><description><![CDATA[
	

	Nono kérésére írom ezt a cikket, kérte, hogy mutassam be az osztályozást nálunk. Nem nagy dolog, annyi a különbség, hogy nálunk egytől-tízig terjednek a jegyek. Nehezebb dolgunk van, mint a magyarországiaknak, mivel nálunk négy jeggyel lehet megbukni. Készítettem egy kis táblázatot, hogy nekem mi számít jónak, mi rossznak, és mi elképzelhetetlennek :D Íme:

	

	Nos hát ennyi :) A nehézség az, hogy ha egyestől van az osztályozás, akkor azért tudni kell valamit az ötösért. Vizsgákon szigorúan egyestől osztályoznak, talán ezért van annyi bukó...
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Dilis egy világ :D -.-']]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35254032&amp;postid=1088069</link><pubDate>2013-10-28 15:12:31</pubDate><author><![CDATA[Lena]]></author><description><![CDATA[
	Tény és való, hogy ez a világ dilis :D Annyi hülyeség összejött ebben a napban, hogy csak na :) Első óra volt a német. Az első hihetetlenség (nem tudom, van-e ilyen szó xd) meg is történt. Kilences lett a felmérőm. Hihetetlen! Nem gondoltam erre. Azt hittem még hetes sem lesz, erre kilences. Ráadásul a tanárnő adott még egy feladatot, és akinek hibátlan annak emel egy jegyet. Én tudtam, úgyhogy talán tökéletes, és tízest kapok :P Még egy vicces dolog történt ezen az órán. Az egyik osztálytársam beszólt a tanárnőnek. Szegény kis pára számolt valamit, és mindig elhibázta, s azt mondta: "Még számolni sem tudok." Erre a srác: "Német tanárnőnek nem kell tudni számolni." A tanárnő persze úgy meg sértődött, hogy az óra további részében csak buffadt xD Kezdte mondani, hogy amiért ő németet tanít, nagyon szerette a matekot, és tudta is stb. Vicces volt :D A srácról egyébként tudni kell, hogy ilyen tipikus jópofa gyerek, mindig van valami vicce beszólása, de persze soha nem gondolja komolyan. Mindenkinek mondott már ilyet, hogy "Te hülye, te marha!" xD Ez olyan viccesen tudja mondani, hogy ájulok el a röhögéstől. Román óra jött, ez is vicces volt :) Párbeszédet kellett írni, mindenki a padtársával. Arról kellett szóljon, hogy egy diák elmondja az igazgató úrnak, hogy betörte az ablakot. Gondolkoztunk, hogy mit mondjon, hogy tört ki az ablak. Végül azt találtuk ki, hogy verekedett az osztálytársával, meg akarta ütni a székkel (A SZÉKKEL! !!xD), és betörte az ablakot. A tanárnő is jót nevetett rajta :D És még az történt, hogy egész órán ezt mondtuk: "Nu &#537;tiu cine e&#537;ti &#537;i cum am ajuns aici, dar tot ce pot să zic e: Bună, ce mai faci?" xD Ez egy csajozós szöveg, mi pedig nőpalánta létünkre, folyton ez mondtuk :D Valami ilyesmit jelent: "Nem tudom, ki vagy és hogy kerültem ide, de minden, amit mondhatok: Szia, hogy vagy?" :) Semmi nagy dolog, de mi fölöttébb viccesnek találtuk. Abban van a vicc, hogy nagyon gyorsan mondtuk :D Magyar órán az volt a vicces, hogy a tanárbá' olvasott egy "vicces" novellát, amiben volt egy Döme nevű szereplő. Hogy mi olyan vicces ebben? Az, hogy a főci tanárunk beceneve Döme :D Így leírva nem is olyan vicces, de az órán az volt :) TIC következett, ami egyébként infó, de a tanárnő szerint nagy különbség van a kettő között. Ha ő mondja, akkor biztos így van, habár én semmi különbséget nem látok a kettő között. Ja, de van egy. TIC-ből sokkal többet kért a mai felmérőn, mint infóból. Ebben az a vicces, hogy mi, filológiások TIC-et tanulunk, a matek-infósok pedig infót. Komolyan, nem tőlük kéne többet kérniük? Hát nem tudom, de vicces -.-" Az ECDL vizsgával is nyaggatnak, pedig még van egy kicsi addig... Nem tudom, Magyarországon van-e ilyen, de elmondom, hogy ez &nbsp;egy informatika vizsga, ami kiváltja az érettségit, de bele kell egy kicsit nyúlni a zsebbe, ha ki akarod fizetni. A legminimálisabban is kb. 260 lej, ami majdnem 20.000 forint. Persze ez csak akkor ha egyből sikerül mind a négy modul. Ugyanis négy részből állt a vizsga, ami végül is jó, mert nem kell egyszerre minden. Egyébként meg én azt nem értem, hogy miért kell filológián informatikából érettségizni?&nbsp;Vicces :D

	
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Kaptam egy díjat.]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35254032&amp;postid=1087027</link><pubDate>2013-10-26 08:00:34</pubDate><author><![CDATA[Lena]]></author><description><![CDATA[
	Először is nagyon nagyon szépen köszönöm nononak a díjat :)

	Szabályok:

	1. Helyezd el a díjat az oldaladon!
	2. Linkeld azt, aki jelölt téged!
	3. Jelölj Te is blogokat a díjra!
	4. Értesítsd a jelölteket a díjról!
	5. Írj 7 dolgot magadról!

	Akiker én jelölök:
	Adry, Betty, Lizz, sysy, Flora

	
	
	7 dolog magamról:

	1. A kedvenc állatom az elefánt :) Olyan cuki *-*
	2. Néha stréber vagyok.
	3. Sokat beszélek, ha van kinek :D
	4. Szeretek színpadon lenni, ha verset kell mondani vagy ilyesmit, akkor izgulok, de ha nincs meg a pontos szöveg, hogy mit kell mondani, akkor élvezem :P
	5. Vallásos vagyok. Igazából nem szeretem ezt mondani, sokka találóbb az, hogy hiszek Istenben! Imádkozom, és járok templomba :)
	6. Szeretek olvasni, a kötelezőket viszont csak akkor olvasom ez, ha tényleg érdekel :)
	7. Nem lehet könnyen elnyerni a bizalmam.

	&nbsp;
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Egy tök jó nap :) ilyen is rég volt..]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35254032&amp;postid=1086647</link><pubDate>2013-10-24 20:24:03</pubDate><author><![CDATA[Lena]]></author><description><![CDATA[
	

	Fú, hát egy elég klassz napon vagyok túl :) A töri felmérőm tízes lett, ráadásul minden pontot megkaptam :D Erre nem is számítottam. Magyarból is tízest kaptam a fogalmazásomra, amire végképp nem számítottam. Sőt, a tanárbá még fel is olvasta a művemet az osztály előtt. Képzelhetitek, hogy hízott a májam :P Angolból is kaptam egy kicsi tízest, ez is váratlanul ért, és jó esett :) A másik jó dolog a mai napban a román óra volt. Négyes csoportokban elő kellett adjunk egy olyan szituációt, hogy valaki a múzeum felé menet eltéved, és találkozik kínaiakkal. Nekik el kell valahogy magyarázza, hogy hová akar menni :) Vicces volt. Volt ott csing-csáng-csung, volt konicsivá (pedig az japán tudtommal :P) meg minden egyéb :D Nagyon jó volt, rég nevettem ennyit egy órán, román órán főleg :)
	Tegnap nem írtam, úgy hogy beszámolok a tegnapi napomról is. Nem volt olyan mittudomén milyen szuper nap, de elment :) Logikából kaptam egy piros pontot, van már 6 :) A kémia tök jó volt, rég mondtam ilyet, de azt hiszem megszerettem a kémiát :D Értem a feladatokat, minden szuper ^^ Ami felháborított, az az, hogy a tizenegyedikesek szerveztek egy két órás előadást a díszteremben az '56-os forradalom emlékére. Angol és földrajz óráról hiányoztunk volna. A angol tanárnő el is engedett, a földrajz tanár nem volt a suliban, tehát az oszival volt óránk, de ő nem engedett el... Tehát ültünk angol órán, majd megnéztünk egy filmet a facebook-ról, amit egyébként már többször is láttam, tehát gáz volt... Emiatt eléggé haragszom az oszira, másokat elengedett az osztályfőnökük, minket természetesen nem! Zene óra volt az utolsó. Hát azt kell, hogy mondjam, kiakaszt ez az egész. Nem értem, mi értelme van! Sokkal jobb volt a régi suliban, a régi jó tanárnővel, akivel csak énekeket tanultunk, meg zenét hallgattunk zene órákon. Azokat az énekeket, amiket akkor tanultam, még most is tudom. Most viszont, mindenféle baromságot tanulunk, amit megjegyzek, megtanulok, de pár nap, és huss. Sehol sincs. És egyébként is, mikor fogom ennek hasznát venni az életben? Amikor énekelek zuhanyzás közben, írogatom a csempére a hangközöket?! Persze, biztos!

	Várható cikkek:
	Az ókori egyiptomiak - a töri óra ihlette :)
	Jegyek Erdélyben - nono kérésére.
	Halloween-i láz - vélemény.&nbsp;
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Szokásos napi.]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35254032&amp;postid=1085986</link><pubDate>2013-10-22 20:19:39</pubDate><author><![CDATA[Lena]]></author><description><![CDATA[
	Ez a nap már jobb volt, mint a tegnapi, habár ez is elég lassan telt. Nagyon fáradt voltam egész nap, ennek talán az az oka, hogy biosszal kezdtünk. A tanárnő kiosztotta a kezdőteszteket :) 6,20! Tudok én :D Rengeteg baromságot írtam. Pl: A szaporodás kapcsolatteremtő életműködés. De most komolyan, nem az? :D Hát nem, mindegy is. Román jött. A drágaságoskicsiszivem (a tanárnő xD) kijavította a felmérőket. Őszintén szólva nem, nem vártam túl sokat ettől, hisz nem is tanultam halálra magam, meg úgy éreztem, hogy nem sekerül olyan jól. És kilences lett. Azt hittem elájulok :) Kilences. Nekem. Románból. Be fogom kereteztetni a felmérőt :D A magyar óra szokásos volt, unalmas. Rájöttem, hogy a tanár úr hangja olyan szépen cseng :D Mint egy altatódal, olyan jó lehet rá szundikálni^^ A magyar óra nekem egyet jelent: ötven perc intenzív alvás, ábrándozás, válasz keresés az élet nagy kérdéseire stb. Fizika órán volt az a pont, amikor tényleg elért az agyhalál. A tanárnő nagyon gyorsan diktál, mindig le vagyok maradva legalább egy oldallal. Most teljesen el voltam veszve. Volt egy olyan pont, amikor elegem lett, leraktam a tollat, nem írtam semmit. Óra végén elkértem a padtársam füzetét, és lemásoltam a leckét. Más álmos is voltam, fáradt meg minden. Matek óra jött, egy kicsit felébredtem.A tanárnő kiosztotta a felmérőket, ami nem sikerült jól. Kezdte mondani a jegyeket. Az egyik legjobb matekosnak hatos, a másiknak ötös, s még más ilyen szép jegyek. Féltem, azt hittem négyes lesz (az nálunk már bukó jegy). Erre kilences :) Soha nem örültem még ennyire egy kilencesnek matekból. Majdnem elsírtam magam :D Logika következett, majd angol. Nagyon fáradt voltam, tehát az agyam máshol járt, nem tudtam figyelni, kész csőd volt az egész! Délután mentem a magyartanárnőhöz gyakorolni a verset a versenyre. Még mindig nem volt meg a szabadon választott vers. A múlt alkalommal választottunk egyet, most megint fel kellett olvassam. A tanárnő kijelentette, hogy nekem nem tetszik ez a vers. Igazából tetszett, csak olyan érzéseket közvetít, amilyenek én nem tudok úgy átélni, ahogy kell. Ez van, kész. De rendes volt a tanárnő, és azt mondta, holnapra keres nekem egy verset. Nagyon remélem, hogy sikerrel jár, és meglesz végre az a vers. Őszintén szólva, én már megbántam, hogy jelentkeztem erre a versenyre. Most már mindegy, nem léphetek vissza. Megteszek mindent, lesz, ami lesz. &nbsp;
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Where is my időérzék??]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35254032&amp;postid=1085749</link><pubDate>2013-10-21 21:07:32</pubDate><author><![CDATA[Lena]]></author><description><![CDATA[
	Elég zavaros napom volt. Azt hiszem kezdek bedilizni. Nem vicc! Olyan volt ez a nap, mintha kedd lenne, pedig még csak hétfő. Történt valami pénteken (vagy ma?!), nekem pedig egyáltalán nem olyan, mintha pénteken történt volna, de nem is ma. Tegnap sem lehetett, mert a suliban történt. Nem kell most nagy eseményre gondolni, csak egy apró életkép. De nem tudom, mikor történt xD Ez most rosszat jelent? Kezdek meghülyülni? Mindegy is. Némettel kezdtünk, váratlan felmérőt írtunk. Hát... hogy őszinte legyek, nem öltem meg magam a tanulással a hétvégén, tehát nem ment valami fényesen. Román óra következett, a drágaságom nem javította ki a felmérőket, pedig majd megöl a kíváncsiság, habár nem sikerült jól. A latin uncsi volt, óra végén megint földrengés szimulálás volt, már kezdem unni. Magyar órán kezdő tesztet írtunk. Kezdő tesztet, mikor már vége a félév egyharmadának. Vicces. Amúgy nem ment olyan jól, fogalmazást is kellett írni, az is elég eröltetett lett, de ez van, s kész! Rajz órán megint a sulit rajzoltuk, már nagyon unom a tanárnőt. Mindig beleköt mindenbe: nem arányos, nem szimmetrikus stb. Tic-en pedig megint regény méretű leckét írtunk a füzetbe, amiből egyébként semmit nem értek, de igazából nem is érdekel. Egyáltalán minek kell filológián informatika, minek az ECDL baromság...? Úgyis tanár leszek, semmi szükségem nem lesz rá, pénzkidobás az egész.
	Alapvetően optimista vagyok, de ez most egy ilyen nap. Bocsi!
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Szabó Magda: Abigél]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35254032&amp;postid=1085382</link><pubDate>2013-10-20 18:26:03</pubDate><author><![CDATA[Lena]]></author><description><![CDATA[
	Először is elmondanám, hogy ez a könyv is a kedvenceim polcán van :) Hatással volt rám, érzéseket váltott ki belőlem. Legfőképpen kíváncsiságot. Rossz kedvel fogtam neki, mivel ez nálunk házi olvasmány volt. Mindig így kezdem el a házi olvasmányokat :) Ahogy haladtam szépen lassan fejezetről fejezetre, egyre jobban kezdett tetszeni. Sőt, már meg is szerettem. Volt olyan, hogy egyszerűen nem tudtam lerakni. A főszereplő, Gina nagyon szimpatikus volt már az elejétől. Egy kicsit magamat láttam benne. Én is ragaszkodom az otthonomhoz, a szüleimhez, nagyon nehéz volt megválni a régi iskolámtól, pont mint neki :) A személyisége is hasonlít az enyémhez, határozott, temperamentumos. Nehezen illeszkedett be a Matulába, mert már az elején elrontott valami (nem árulom el, hogy mit, ha esetleg valaki még nem olvasta volna). Ez a baklövés tényleg eléggé kitaszította őt a többiek köréből. Az írónő nagyon jó leírt mindent, át tudtam élni Gina érzéseit, egyenesen utáltam a Matulát, a lányokat, és olyan boldog voltam, amikor végre a tábornok meglátogatta a lányát. Az egyik legfontosabb fordulópont a regényben, az amikor az apja elmondja Ginának, hogy igazából miért is kell neki a Matulában lennie. Ezen a ponton a kislány felnő. Másképp kezd gondolkodni, viselkedni. Már nem gyűlöli a lányokat, sem a Matulát, már nem börtönként gondol rá, hanem menedékként. Az egyik kedvenc jelenetem a légiriadó. Ez lélektanilag nagyon alkalmas a békülésre. Ahogy olvastam Kis Mari, Torma és Gina gondolatait, nagyon meghatódtam. Azt hiszem, szót kellene emelnem Kőnig tanár úrról is :) Nem volt a kedvencem, nem tetszett a viselkedése. Nagyon emlékeztetett az egyik tanáromra, őt sem kedveltem. A regény vége épp ezért volt nagyon meglepő számomra. Nekem elég lassú a felfogásom, csak akkor jöttem rá, hogy ki Abigél, amikor az utolsó sort olvastam. Akkor lettem valóban tisztában vele. Meglepő volt, nagyon. Az is tetszik a regényben, hogy az író nem fejezi be. Vagyis, úgy fejezi be, hogy az olvasóban kérdéseket hagy. Bennem is rengeteg kérdés megfogalmazódott, amikre csak én tudok válaszolni, nekem kell magamnak kitalálni a folytatást. Szerintem mindenki elgondolta a regény elolvasása után, hogy mi lett Ginával. Mindenki megalkotta, vagy megalkotja a saját ki folytatását :) &nbsp;
	Ha pontosni kéne: 10/10
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Fárasztó szombat.]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35254032&amp;postid=1085017</link><pubDate>2013-10-19 17:33:10</pubDate><author><![CDATA[Lena]]></author><description><![CDATA[
	

	Ma elég fárasztó napom volt. Talán fárasztóbb, mit az egész hetem. De jó volt :) Délelőtt gitár próbán voltam, utána pedig nagymamámnál. Most már elég ügyesen tud menni a járókerettel, de még mindig fáj a lába. Rossz látni, ahogy szenved. Hihetetlen, de mégis olyan vidám :) Folyton mosolyog, van akaratereje, látszik rajta, hogy meg akar gyógyulni. Ez nekem is erőt ad. Olyan jó volt segíteni neki. Kitakarítottam a házat, elmosogattam, és az ebéd elkészítésében is segítettem. Olyan hálás volt :) Ez pedig nekem mindennél többet jelent! Amikor hazajöttem, elkezdtem tanulni a versmondó versenyre a kötelező verset. Nagy László: Tengeritörők. Tetszik, mert őszi vers, mégis vidám :) Megtanultam a szöveget, aztán a tükör elé álltam, és jó párszor elmondtam (a tanárnő javasolta, hogy tükör előtt mondjam). Általában elég nehezen tanulom meg a verseket, nehezen jegyzem meg a szöveget. Most sem ment könnyen, pedig igazán nem hosszú vers. De a lényeg, hogy most már tudom, és keddig gyakorolom, aztán kedden délután remélhetőleg úgy tudom elmondani a tanárnőnek, hogy meg legyen elégedve velem :)&nbsp;
	Most pedig megyek, mert indulok ifire. Mindig nagyon várom, mert tényleg nagy lelki feltöltődést nyújt. :) Holnap még írok, addig is legyetek jók, jó tanulást, jó X Faktor nézést stb. :)
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Végre hétvége! :)]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35254032&amp;postid=1084744</link><pubDate>2013-10-18 19:15:36</pubDate><author><![CDATA[Lena]]></author><description><![CDATA[
	Weekend is here! Oh, I'm so happy :) Tök jó volt ez a hét, de azért már vártam a hétvégét. Hisz a hétvége mindig jó, nemde? :) A mai napom rosszul kezdődött, hisz a német volt az első óra. Az elején amennyire szerettem, most pont annyira nem bírom... Uncsi volt. Angol jött, amin kaptam egy hatos :S Szerencsére kicsi jegy. Ilyen az én szerencsém. Volt hat kérdés, ahányat tudtunk annyit kaptunk. Persze én tippeltem, mivel karikázós volt, és nem igazán értettem a kérdéseket :// Mármint a kérdéseket értettem, csak a válaszlehetőségeket nem xD Szép! A töri tanárnő sajnos nem javította ki a felmérőket, pedig azt ígérte, hogy mára kijavítsa :/ Töri óra végén volt egy földrengés szimulálás. Olyan, mint egy földrengés, csak szerencsére nem igazi :) Tehát megszólalt a sziréna, ami jelezte a földrengést. Ilyenkor mindenki gyorsan be kellett bújjon a pad alá. Vagyis be kellett volna. Csak volt egy kis probléma... Nem férünk be a pad alá xD Senki. Nagyon kicsik a padok, és még ülve is alig férünk, nemhogy beülni teljesen alája. Szóval meg is halhatunk... Gáz. Magyar óra jött volna, de elmaradt, mivel a tanár úr nem volt ott, és földrajz óra volt helyette. Kettő egymás után, mert magyar után földrajz jön pénteken. Elég unalmas volt, de eltelt. Végül oszi óra következett, tesi lett volna, de megint elmaradt, mert valami meccs volt a sportcsarnokban. Év elejétől még csak egy tesi órán volt. Mindig közbejött valami. Oszi órán az oszi felolvasta a rendszabályzatot. A nagy része rohadt abszurd... Van egy olyan, hogy nem szabad kiugrani az ablakon. Komolyan! Hát majmok vagyunk mi? És még egy csomó ehhez hasonló baromság. Ami pedig normális, azt már tudja mindenki, például az órákon kötelező a részt vétel, meg ehhez hasonlók. Tehát kettőkor hazajöttem, ebédeltem, aztán négyre mentem a magyartanárnőhöz, mert gyakoroltuk a verseket a szavalóversenyre. Egyébként nagyon kedves volt a tanárnő, kicsit féltem ettől a délutántól, mivel nem ismertem a tanárnőt, tanít az iskolában, de engem nem. De tök jó volt, látszik, hogy azt szeretné, ha nyernék :P

	Ha már idáig elolvastad a bejegyzést, akkor gondolom furcsa neked az alcím, mivel még nem utaltam rá :) Közvélemény kutatást szeretnék tartani. Mi az, ami nélkül nem tudtok élni? Én személy szerint a telefonom nélkül nem tudok élni, nem azért, mert én is az a tipikus folyton facebook-on lógó tini vagyok. Nem! Még internet sincs a telefonomon xD De gondoljunk csak bele: sokkal nagyobb biztonságban érezheted magad, ha nálad van a telefonod, amikor mész valahová. Neadjisten valaki megpróbálni elrabolni, még van esélyed arra, hogy valahogy felhívj valaki :) Én sehova nem megyek nélküle, így nyugodtabb vagyok :) Kíváncsi lennék, ti mi nélkül nem tudtok élni? :)
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Szerencsétlen nap.]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35254032&amp;postid=1084384</link><pubDate>2013-10-17 16:17:31</pubDate><author><![CDATA[Lena]]></author><description><![CDATA[
	Ma azt hiszem minden balszerencse összejött, ami csak jöhetett. Első óra volt a töri, felmérőt írtunk. Tudtam, csak az utolsó feladattal voltak bajok, a mumifikálásról kellett írni. Ezt a füzetbe nem írtuk le, s a könyvben sincs benne, tehát, amire emlékeztem a múlt óráról azt írtam le. Egy jó pár dolgot elfelejtettem. Remélem, még megadja a pontnak a felét vagy valamit :/ Vallás óra következett, ami tök jó volt, kicsit unalmas. Nem szoktam unni a vallás órát, de most nem élveztem valamiért. Azt követte egy magyar óra. Ha egy perccel később csengetnek, én elalszom. Nem írtunk semmit szerencsére, csak beszélt a tanár, de rém unalmas volt... Majd jött az angol. Jól kezdődött, egy szöveget olvastunk. Sorba mindenki olvasott egy mondatot. A tanárnő angolul beszél az órán, ezért nem értettük meg, hogy azt is mondja, hogy fordítsuk is a szöveget. Végigolvastuk az egészet, mindenki olvasott egy mondatot, aztán jött a következő. Nem mondott semmit a tanárnő. Mikor vége lett az olvasásnak, azt mondta, vegyünk elő egy lapot. Persze mindenki tudja, ez mit jelent, felmérőt. Azért kellett írjunk, mert nem fordítottuk a szöveget. Tiszta dili. Olyan szavaknak kellett leírjuk a jelentését, amiket életünkben nem hallottuk. Én majdnem elbőgtem magam, komolya, semmit, az égvilágon semmit nem tudtam. Végül szerencsére nem szedte össze a lapokat. Matek óra előtt az osztályban zaj volt, ezért a tanárnő felháborodott, és azt mondta jegyzeteljük ki magunknak a leckét, és a következő órán felmérőt írunk. Szép. Elég bonyolult a lecke, kijegyzeteltem, de semmit nem értek belőle. Gáz... Aztán lementem a tanáriba, mert ott volt a tanárnő, aki ideadta nekem a verset a versenyre, és fel volt háborodva, hogy későn mentem. Nehogy most már akkora baj legyen, amiért pár órával később kapom kézbe azt a nyomorult verset...&nbsp;
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Megvan a vers :) + novellám]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35254032&amp;postid=1084075</link><pubDate>2013-10-16 18:53:23</pubDate><author><![CDATA[Lena]]></author><description><![CDATA[
	Végre kiválasztottam a verset :) Petőfi Sándor: Szeptember végén. Nagyon szép vers, elég szomorú, valamiért a Rómeó és Júlia jut eszembe róla :) Elég nehéz vers, de mindent megteszek, hogy szépen tudjam mondani :) Remélem a tanár úrnak és a tanárnőnek is tetszeni fog :) Elsősorban az szeretném, hogy ők legyen büszkék rám, mivel ők választottak engem, nem szeretnék csalódást okozni.&nbsp;

	

	Ahogy megígértem, elhoztam nektek azt a novellát, amivel sikerem volt magyar órán :D Nem nagy szám, de mindenkinek tetszett :) Ezek a szavak voltak megadva, ezeket bele kellett foglalni, az összeset:

	
		kiindul, végigfut, leereszkedik, folytatódik, fölfut, megrajzolja, kiszökik, lejut, fölmászik, leszáll, behatol, lopódzik, kúszik, kacskaringózik, követik, fölmegy, végigfut, eléri, lecsúszik, iszik, hallgatja, fölkúszik, lesiklik, (menedéket) keres, összezárul.


	És itt a novella (kattints a Bővebben-re):
]]></description><encoded><![CDATA[
	Játék a fénnyel

	&nbsp;

	Ülök az iskolapadban, fizika óra van. A szemem az órára téved. A mutatók nem mozdulnak, az idő megállt. Elképzelni is nehéz, mikor jut már le a nagy mutató a hatosra, abba pedig bele se merek gondolni, mennyi idő, míg onnan felmászik a tizenkettesre. Hagyjuk az órát! Biztosan megállt, nem mehet ilyen lassan.

	&nbsp;

	Körbenézek az osztályban, csend van, mozgást is alig látni. Valaki halkan előveszi a vizét, iszik egy kortyot, majd elrakja, és csak bámul a semmibe. Más az orra előtt röpködő légy zümmögését hallgatja, a padtársa akkorát ásít, hogy majdnem bekapja a legyet, szeme lassan összezárul. Van, aki menedéket keres az előtte ülő mögött, nem akarja, hogy a tanárnő észrevegye miközben a fejét a padra hajtva, szundikál.

	&nbsp;

	A tanárnő a fényről beszél, néha egy-egy szó eljut a fülemig: fényforrás, fehérfény, színszóródás. Próbálja ábrázolni a mondanivalóját a táblán. Megrajzolja a vonalakat, egyenest és görbét is. Kár, hogy most senki nem értékeli az igyekezetét. Ebben a pillanatban minden más jobban érdekel ennél. Találnom kell valami elfoglaltságot, különben elalszom. A szemem végigfut a padon, majd megakad a vonalzómon. Gyorsan felkapom, és a fény felé tartom. Kis fényfolt jelenik meg a falon, amit irányítani kezdek. Lassan fölmegy a plafonra, majd lesiklik. Fölkúszik a katedrára, aztán ismét fölfut a plafonra, végigkúszik a mennyezeten, majd leereszkedik a padlóra. Leszáll egy alvó emberke fejére, aztán a táblára lopódzik. Eléri a tanárnőt is, de gyorsan lecsúszik, nehogy észrevegye. Kacskaringózik a falon, néhányan követik a szemeikkel. A fényfolt végül a füzetemre érkezik, és ott megáll.

	&nbsp;

	Várjunk csak! Mi ez? Szivárvány. Milyen szép! Miközben tátott szájjal nézem az alkotásomat, morgást hallok. Lassan felnézek, a tanárnő áll előttem karba tett kézzel, a szemei szikráznak. Mérgesen megszólal:

	- Ha megmondod, hogy keletkezett a szivárvány, akkor folytathatod a játékot.

	Én magabiztosan válaszolok:

	- A fény a Napból indul ki, eléri a vonalzómat, majd behatol a belsejébe. A fény megtörik, és végigfut a vonalzón, de lassan, mert a vonalzó optikailag sűrűbb, mint a levegő. Végül szivárvány formájában kiszökik belőle.

	&nbsp;

	A tanárnő elégedetlenül fordít nekem hátat, visszamegy a táblához. A játékom folytatódik. Az órára nézek, sajnos a mutatója már elérte a tizenkettest. Az órának vége, megszólalt a csengő.

	&nbsp;
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[A DÖNTÉS MEGSZÜLETETT!]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35254032&amp;postid=1084004</link><pubDate>2013-10-16 15:03:05</pubDate><author><![CDATA[Lena]]></author><description><![CDATA[
	Tschüss bogaraim! :) Nos hát. Megszületett a tanárok döntése, hogy ki menjen a szavaló versenyre. Nagyon nagyon nagyon nagy meglepetésemre engem választottak :) Először még örülni sem tudtam, annyira meglepődtem. Biztos voltam benne, hogy nem engem választanak, végül mégis :) Nagyon örülök, hiszen megtiszteltetés számomra, hogy kilencedikesként én képviselhetem az iskolát. Persze ebből az is következik, hogy nagyon jól kell csinálnom, hiszen nem lenne szép, ha elrontanám vagy valami. Szóval nagyon rá kell dolgoznom. Van egy kötelező vers, amit holnap fogok megkapni, és kell egy szabadon választott is. A szabadon választott őszi kell legyen. Most nagy gondban vagyok, mert &nbsp;holnapra ki kellene válasszam a verset, de gőzöm sincs, mit választhatnék. Ha van ötletetek akkor kérlek osszátok meg, mert tényleg tanácstalan vagyok. Előre is megköszönöm a segítséget.&nbsp;
	Holnap felmérő románból és töriből. Románból nincs olyan sok minden, főleg mert én mára tanultam meg a leckét, mivel úgy értettem, hogy ma írunk xD Na ennyire tudok én románul... Persze az jó, hogy most nem kell annyit tanuljak :) Töriből se kell megöljem magam a tanulással, mivel a múlt órán feleltem, tehát csak azt a leckét nem tudom, amit akkor vettünk :) Na én megyek is verseket olvasgat :) Pá pá, puszika! :*
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Helló^^]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35254032&amp;postid=1083816</link><pubDate>2013-10-15 19:48:31</pubDate><author><![CDATA[Lena]]></author><description><![CDATA[
	Hát sziasztok :) Újra itt vagyok egy új külsővel. Most kezdhetném a magyarázkodást, hogy miért nem voltam több mint egy hétig, de azt hiszem, nem fogom a sulira. Nincs annyi tanulnivalóm, hogy ne lenne időm a blogra, egyszerűen csak nem mindig van kedvem hozzá. Ez alatt a hét alatt történt egy pár dolog. Először is meg szeretném köszönni a támogatást azoknak, akik biztattak az előző bejegyzésem után :) Örömmel jelentem be, hogy nagymamám most már jól van. Még kórházban van, de csütörtökön jön haza. Az egyik lábát még mindig nem érzi, és nem tud járni, de fog tudni :) Csak kitartás kell, és sok gyakorlás. Gondolom, azt nem kell mondanom, hogy hosszú időbe telik, amíg ismét megtanul járni, de meg fog tanulni, és ez a lényeg :) A suliban is minden jól megy, vannak jegyeim is :) Magyarból, logikából és töriből egy-egy tízes, angolból pedig egy kilences és egy tízes :) Tehát a tanulás az tök jó megy. Plusz még mára kellett írni magyarból egy novellát, meg volt adva egy csomó szó, és azok benne kellett legyenek. Nekem nagyon jól sikerült, a tanár úr azt mondta, hogy kapok egy tízes a jövő órán :) Szavaló versenyre is jelentkeztem. Az iskolából csak egy kilencedikes mehet, én benne vagyok a legjobb kettőbe, holnap dől el, hogy kit választottak a tanárok. Szeretnék menni a versenyre, hiszen még nem voltam szavaló versenyen, de a másik lány sokkal szebben mondta a verset a meghallgatáson, szóval biztos őt választják. Ebből harag nem lesz, mi megbeszéltük, hogy akárkit választanak szurkolni fogunk a másiknak :) Holnap még írok, megosztom veletek a tanárok döntését is és a magyar órára írt tízest érő novellámat is :D Addig is legyetek jók, puszi :*
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Párhuzam]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35254032&amp;postid=1080284</link><pubDate>2013-10-05 09:20:25</pubDate><author><![CDATA[Lena]]></author><description><![CDATA[
	Az az igazság, hogy az elmúlt héten nagyon megszerettem a sulit. A tegnapi nap volt a csúcspont. Tényleg, minden olyan tökéletes, felhőtlen volt. Közelebb kerültem az osztálytársaimhoz, a tanulás is tök jó megy. Logikából mindjárt megvan a tízesem, angolból pénteken kaptam egy kicsi tízest, és meg is értettem a leckét, tehát remélem a keddi felmérőn minden jól fog menni :) Magyarból meg kellett tanulni egy verset, sokan akartak felelni, tehát a tanár úr leíratta. Simán ment, tízes lesz! Az osztálytársaimhoz azt hiszem egy lépéssel közelebb kerültem. Olyan jó ez az osztály, nincsenek nagyképű ribancok, mindenki olyan aranyos, és többnyire mindenki jóban van mindenkivel. Egyszerűen oda vagyok az osztályomért :)
	Hogy mi a gond? A gond a családban van. Nagymamám kórházban volt, fizioterápián (nem nagy dolog, minden évben tíz napra be kell feküdjön,&nbsp;csak ilyen rutin vizsgálatok, gyógytorna stb.). Adtak neki valami új gyógyszert, amit nem bírtak jó az idegei. Lebénult. Deréktól lefelé nem érez semmit. Már ez is elég baj, ha csak arra gondolok, mit érez, könnyes lesz a szemem. Aztán itt van édesanyám, aki emiatt nagyon feszült. Én mondom, nincs annál rosszabb érzés, mint amikor sírni látod az édesanyádat! A feszültség miatt nagyon hamar kiakad. Minden nap veszekednek édesapámmal. Plusz még most a kazánunkkal is van valami, néha nincs meleg víz, vagy nem megy a fűtés. Emiatt is nagyon ideges. Nem tudom éltetek-e át már ilyet, de szőrnyű, amikor folyamatosan azt hallod, hogy a szüleid kiabálnak egymással. Ettől én is feszültebb leszek. Nagymamám megint kórházban van, az orvok azt mondják, hogy talán az egyik lábát már nem tudják megmenteni, örökre béna marad. A másik lábán talán még tudnak segíteni. Holnap megyünk meglátogatni őt a kórházba. Szeptember 22-én ment be a fiziora, azóta nem is láttam. Már várom a találkozást, de félek is. Nem akarok sírni előtte, de nagyon nehéz lesz visszatartani. Megteszek mindent. Erősnek kell lennem!
	Most megyek gitár próbára, aztán dédimamámékhoz. Ami még nehézséget okoz, az az, hogy ne mondjak nekik semmit nagymamámról. Ők ugyanis nem tudják, hogy mi történt, úgy tudják, hogy csak kivizsgáláson van. Édesanyám és a testvérei közös megegyezés alapján úgy döntöttek, hogy nem mondanak nekik semmit, mert öregek és beteget ők is, és félnek, hogy nehogy valami bajuk legyen a sokkoló hír hallatára.
	Amint lesz egy kis szabadidőm írok egy összefoglalót a gólyahétről és a gólyabálról. Jó hétvégét mindenkinek! :)&nbsp;
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[3 nap.]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35254032&amp;postid=1079485</link><pubDate>2013-10-02 19:19:30</pubDate><author><![CDATA[Lena]]></author><description><![CDATA[
	Ma volt a sakk-nap. A mi osztályunk tetőtől talpig fehérbe kellett öltözzön, a matekosok pedig feketébe. Fel voltunk háborodva, mivel szinte senkinek nincs fehér nadrágja. Aztán végül a többségnek akadt :) Nekem is, az anyukámé, úgyhogy kicsit nagy volt rám, de nem feltűnően, csak én éreztem, hogy csúszik le rólam :D Nem volt semmi extra feladat, csak nagyszünetben el kellett táncoljuk a gólyatáncot. Olyan jó volt :D Mi tök jól táncoltunk, élveztük meg minden, a matekosok már nem annyira. Nekünk annyira tetszett, hogy még egyszer el akartuk táncolni, de becsengettek :) Utolsó szüneten csak táncolhattunk, de már az udvaron. Fagytunk meg, de olyan jó volt :)
	A fehér öltözet azért volt vicces, mert az osztályunk tiszta fehér (kivéve a tábla), és alig látszottunk :D Beleolvadtunk a környezetünkbe xD Amikor reggel beléptem az osztályba, olyan volt, mintha diliházba mentem volna be, mindenki fehérben volt :) A fizika tanárnő pedig azt kérdezte, hogy karate tanfolyam indul? :) Jókat nevettünk, tök jó nap volt! Holnap este jövök a napi beszámolóval. Lesz mit mesélnem, mert délután még gólyabálba is megyek a régi sulimba *-* Alig várom, hogy lássak pár ismerőst^^
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[2. nap! :D]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35254032&amp;postid=1079216</link><pubDate>2013-10-01 19:39:54</pubDate><author><![CDATA[Lena]]></author><description><![CDATA[
	Ma volt a lovasnap :) Az öltözet most nem volt olyan gáz, farmer nadrág, fehér ing, kötött zokni félcipővel :D Jobb, mint a tegnapi! Most nem kellett fél nyolcra menni, nyolcra mentünk, és amikor odaértünk a padunkon egy lapot találtunk és mellette egy gombostűt. A lapon ez állt: Ló vagyok :D Fel kellett tűzzük a hátunkra, és egész nap ott kellett legyen. Nagyszüneten jött a buli :) Sorba kellett álljunk, a lábunk között kiadtuk az egyik kezünk, amit a hátul álló megfogott, a másik kézzel pedig az előttünk levő kezét fogtuk. És így mentünk végig az egész sulin, közben a mottót mondtuk: Lovat, lovat, országomat egy lóért! Vicces volt :) Aztán versenyt futottunk a folyóson és közben nyerítettünk, mint a lovak :D Mellesleg a hajunk fel volt kötve a fejünk tetejére (szó szerint, pont a fejünk búbján volt) :D Hát ennyi volt ami említésre méltó lehet :) Hazafele menet a lában már rohadtul fájt, mert a félcipő kötött zoknival eléggé szorított :) De jó volt.

	

	Reggel, amikor mentem suliba találkoztam a volt matektanárnőmmel, és ez a párbeszéd alakult ki:

	Tanárnő: Hogy megy a suli?
	Én: Hát... A Petőfi jobb volt. (A Petőfi egyébként a régi sulim.)
	Tanárnő: Meg kell szokni.
	Én: Igen :) Hiányzik a matek. (Ez igaz, tényleg rohadt kevés matek órám van!)
	Tanárnő: Köszönöm! Ez kedves :) Szép napot!
	Én: Viszont!

	&nbsp;Ez olyan jól esett :) Csak látni egy ismerős arcot abból a régi világból, ami már olyan távol van :) Már nagyon várom a csütörtököt, ugyanis akkor lesz a gólyabál a Petőfiben, amire egy nyolcadikos lány meghívott, szóval elmegyek, és látni fogom az összes régi tanáromat. Talán beszélgetni is sikerül majd velük :) Olyan jó lenne!
	Holnap még jövök a fejleményekkel :D Guten Abend Kinder :* Bye bye! :)
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[1. nap :)]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35254032&amp;postid=1078916</link><pubDate>2013-09-30 20:17:47</pubDate><author><![CDATA[Lena]]></author><description><![CDATA[
	A mai nap volt a gólyahét első napja, a parasztnap :) Kb olyan volt, mint amilyenre számítottam. Az egyik osztálytársammal mentem reggel suliba, már beöltözve mentünk, amiben az a gáz, hogy a városon végig kellett menjünk. Képzelhetitek, mindenki hogy megnézett :D Két csaj salapétában meg gumicsizmában flangál a városban. Vicces volt :) Amúgy a képen láthattok engem :D Amikor odaértünk már a suli előtt vártak a tizenkettedikesek, mindenkinek adtak egy papírból készült gólyacsőrt, és egy darab fehér lapot, amire a sorszámunk volt írva (az enyém az 5961-es :D ), állítólag a sorszám szerint fognak majd kiválasztani a gólyabálon, hogy ki kerüljön a színpadra (remélem én nem fogok!). Még fényképet is készítettek mindenkiről a gólyacsőrrel, és fogtuk a kezünkben a sorszámot, tudjátok, mint a börtönben :D Nagyszünetben kezdődött a munka :D Ugyebár parasztok voltunk, tehát szénát kellett gyűjtsünk a juhoknak. Tehát vágtuk a füvet körömvágó ollóval xD És közben mondtuk a mottót: Etetjük a juhot, ha nyírni, fejni akarjuk! :D Vicces ez is :D Közben persze millió fényképet készítettek rólunk, csak azt remélem, egyet sem látok meg magamról facebookon! Hazafele jövet felraktuk a szalmakalapot is, mert esett az eső, és egy öreg ember elmegy mellettünk s ezt mondja: "A szalmakalap ideje már rég lejárt!" :) Nagy röhögésben törtünk ki :) Végül is jó nap volt, nagyon sokat nevettünk :D Remélem a holnapi nap is jó lesz, arról nem árulok el semmit, majd holnap jelentkezem :) Tschüss! :*&nbsp;
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Kezdődik!]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35254032&amp;postid=1078153</link><pubDate>2013-09-28 16:37:15</pubDate><author><![CDATA[Lena]]></author><description><![CDATA[
	Nagy "örömömre" jövőhéten kezdődik a gólyahét. Pénteken már meg is kaptuk az első utasításokat. Hétfőn paraszt nap lesz. Megvan, hogy mibe kell menjünk suliba. Salapétában (nem tudom, hogy Magyarországon használják-e ezt a szót, munkaruhát jelent), szalmakalapban és gumicsizmában. Most képzeljétek el! Egész nap ilyen idétlen szerkóban kell dekkolnunk... Mindenesetre vicces lesz :) Nem csak én fogok ilyen idiótán kinézni, hanem mindenki. Megpróbálom pozitívan nézni a dolgokat, tehát arra gondolok, hogy nagyon vicces lesz :D Ha pedig mindenki így fog gondolkozni, akkor tényleg jó lesz. Csak abban reménykedek, hogy nem lesz ennél durvább öltözet, salapétát így is alig tudok szerezni, habár anyukám nyugtatni próbál, azt mondja meglesz. Hát remélem. Amúgy hétfőn nem szabad sminkel, kifestett körömmel, ékszerrel és vasalt hajjal menni. Tényleg parasztok leszünk! Ezen kívül még vinni kell körömvágót és körömvágó ollót. Mit fogunk csinálni? Vágjuk a füvet?! El sem tudom képzelni, de remélem, hogy nem lesz túl megalázó. Mondjuk a gondolat, hogy 20 kilós cipőben kell táncolni a gólyatáncot, elég megalázó... De biztos nem lesz olyan rémes :)
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Elgondolkodtató!]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35254032&amp;postid=1077879</link><pubDate>2013-09-27 19:56:12</pubDate><author><![CDATA[Lena]]></author><description><![CDATA[
	Találtam egy nagyon érdekes és elgondolkodtató párbeszédet, egy diák és professzora között. Istenről szól, arról, hogy létezik-e vagy sem. Elmondom, hogy én hiszek Istenben, vallásosnak mondom magam. Sok vallásos táborban volt, járok templomba, és ifi órára (velem egykorú fiatalokkal beszélgetünk Istenről kapcsolatos témákban). Nem azért írom ezt a bejegyzést, hogy bárkit is megtérítsek, mindenkinek saját dolga, hogy mit hisz, és mit nem. Én csak gondoltam, megosztom veletek ezt a párbeszédet, mert el lehet rajta gondolkozni, aki hasonlóan gondolkozik, mint én, az érdekesnek fogja találni. Jó olvasást!

	Kattints a Bővebben-re!
]]></description><encoded><![CDATA[
	&#8220;Az ateista filozófia-professzor arról beszél a tanítványainak, mi a problémája a tudománynak Istennel, a Mindenhatóval. Megkéri az egyik új diákját, hogy álljon fel és a következő párbeszéd alakul ki:

	&nbsp;

	Prof: &#8211; Hiszel Istenben?

	Diák: &#8211; Teljes mértékben, uram.

	Prof: &#8211; Jó-e Isten?

	Diák: &#8211; Természetesen.

	Prof: &#8211; Mindenható-e Isten?

	Diák: &#8211; Igen.

	Prof: &#8211; A bátyám rákban halt meg, annak ellenére, hogy imádkozott Istenhez, hogy gyógyítsa meg. Legtöbbünk törekedne arra, hogy segítsen másokon, akik betegek. De Isten nem tette ezt meg. Hogyan lehetne akkor jó Isten? Hmm?

	&nbsp;

	A diák hallgat.

	&nbsp;

	Prof: &#8211; Erre nem tudsz választ adni, ugye? Kezdjük elölről, fiatalember. Jó-e Isten?

	Diák: &#8211; Igen.

	Prof: &#8211; Jó-e Sátán?

	Diák: &#8211; Nem.

	Prof: &#8211; Honnan származik Sátán?

	Diák: &#8211; Istentől?

	Prof: &#8211; Így van. Mondd meg nekem, fiam, van-e bűn ebben a világban?

	Diák: &#8211; Igen.

	Prof: &#8211; A bűn mindenhol jelen van, nemde?

	Diák: &#8211; Igen.

	Prof: &#8211; És Isten teremtett mindent. Így van?

	Diák: &#8211; Igen.

	Prof: &#8211; Tehát ki teremtette a bűnt? &#8211; A diák nem válaszol.

	Prof: &#8211; Vannak-e betegségek? Erkölcstelenség? Gyűlölet? Csúfság? Mindezen szörnyű dolgok léteznek ebben a világban, ugye?

	Diák: &#8211; Igen, uram.

	Prof: &#8211; Tehát, ki teremtette mindezeket?

	&nbsp;

	A diák nem felel.

	&nbsp;

	Prof: &#8211; A tudomány állítása szerint öt érzékünk van, melyekkel felfogjuk és megfigyeljük a dolgokat magunk körül. Mondd meg nekem, fiam! Láttad-e már valaha Istent?

	Diák: &#8211; Nem, uram.

	Prof: &#8211; Mondd meg nekünk, hallottad-e már valaha a te Istenedet?

	Diák: &#8211; Nem, uram.

	Prof: &#8211; Érezted-e már valaha a te Istenedet, megízlelted-e a te Istenedet, vagy érezted-e már a te Istened illatát? Különben is, volt-e már valamilyen kézzelfogható tapasztalatod Istenről?

	Diák: &#8211; Nem uram, attól tartok nem.

	Prof: &#8211; És mégis hiszel benne?

	Diák: &#8211; Igen.

	Prof: &#8211; A tapasztalati, igazolható, bemutatható bizonyítékok alapján a tudomány kijelenti, hogy a te Istened nem létezik. Na erre mit mondasz, fiam?

	Diák: &#8211; Semmit. Nekem &#8222;csak&#8221; hitem van.

	Prof: &#8211; Igen. A hit. Pontosan ezzel van problémája a tudománynak.

	&nbsp;

	A professzor ezzel befejezettnek tekintette volna a szemléltetést, de a diák nem mozdul.

	&nbsp;

	Diák: &#8211; Professzor úr, kérdezhetek valamit?

	Prof: &#8211; Persze, kérdezz csak.

	Diák: &#8211; Professzor úr, létezik-e a hő?

	Prof: &#8211; Igen.

	Diák: &#8211; És létezik-e a hideg?

	Prof: &#8211; Igen.

	Diák: &#8211; Nem, uram, téved! Nem létezik!

	&nbsp;

	Az események ezen fordulatára az előadóterem elcsendesedik.

	&nbsp;

	Diák: &#8211; Uram, lehet sok hőnk, még több hőnk, túlhevíthetünk valamit, vagy még annál is jobban felhevíthetjük, lehet kevés hőnk, vagy semennyi hőnk. De nem lesz semmink, amit hidegnek hívnak. -273 fokkal tudunk nulla alá menni, ami a hő nélküli állapotot jelenti, de annál lejjebb nem mehetünk. A hideg nem létezik. A hideg szót a hő nélküli állapot jellemzésére használjuk. A hideget nem tudjuk lemérni. A hő: energia. A hideg nem az ellentéte a hőnek uram, hanem a hiánya.

	&nbsp;

	Az előadóteremben ekkor már egy gombostű leejtését is meg lehetne hallani.

	&nbsp;

	Diák: &#8211; És mi van a sötétséggel, Professzor? Létezik-e a sötétség?

	Prof: &#8211; Igen. Hogyan beszélhetnénk AZ éjszakáról, ha nem lenne sötétség?

	Diák: &#8211; Ismét téved, uram. A sötétség valaminek a hiányát jelzi. Lehet kis fényünk, normális fényünk, nagy erejű fényünk, villanó fényünk, de ha sokáig nincs fény, akkor nincs semmi, S azt hívjuk sötétségnek, így van? De a valóságban a sötétség nem létezik. Ha létezne, még sötétebbé tudnánk tenni a sötétséget, nemde?

	Prof: &#8211; Tehát, mire akarsz utalni mindezzel, fiatalember?

	Diák: &#8211; Uram, azt akarom ezzel mondani, hogy a filozófiai eszmefuttatása hibás.

	Prof: &#8211; Hibás? Meg tudod magyarázni, miért?

	Diák: &#8211; Uram, ön a kettősségek talaján mozog. Azzal érvel, hogy van az élet, utána pedig a halál, van egy jó Isten és egy rossz Isten. Az Istenről alkotott felfogást végesnek tekinti, mérhető dolognak. Uram, a tudomány még egy gondolatot sem tud megmagyarázni.

	Elektromosságot és mágnesességet használ, de sohasem látta egyiket sem, arról nem is szólva, hogy bármelyiket is megértette volna. Ha a halált az élet ellentéteként vizsgáljuk, akkor tudatlanok vagyunk arról a tényről, hogy a halál nem létezhet különálló dologként. A halál nem az élet ellentéte, hanem annak hiánya! És most mondja meg nekem, professzor: Ön azt tanítja a diákjainak, hogy a majmoktól származnak, így van?

	Prof: &#8211; Ha a természetes evolúciós folyamatra célzol, akkor természetesen igen.

	Diák: &#8211; Látta-e már valaha az evolúciót a saját szemével, uram?

	A professzor megrázza a fejét.

	Diák: &#8211; Mivel eddig még senki sem látta az evolúciós-folyamatot végbemenni, sőt azt sem tudja bizonyítani, hogy ez egy folyamatos történés, azt jelentené mindez, hogy Ön a saját véleményét tanítja, professzor? Akkor ön nem is tudós, hanem prédikátor?

	Nagy zajongás támad az osztályban.

	Diák: &#8211; És csak egy utolsó kérdést engedjen meg, professzor úr. Van-e valaki az osztályban, aki látta már valaha az Ön agyát?

	Az osztály nevetésben tör ki.

	Diák: &#8211; Van-e itt valaki, aki hallotta már a Professzor agyát, érezte, megérintette azt, vagy érezte az illatát? &#8211; Mivel nem érkezik válasz, a diák folytatja: &#8211; Úgy tűnik, senki sem tette. Tehát, a tapasztalati, állandó, kimutatható bizonyítékok megalapozott szabályai szerint a tudomány kimondja, hogy önnek nincs agya, uram. Ne vegye tiszteletlenségnek, uram, de hogyan adhatnunk így bármilyen hitelt az előadásainak?

	A teremben síri csend.A professzor a diákot nézi, arca kifürkészhetetlen.

	Prof: &#8211; Azt hiszem, a hit alapján kell elfogadnod, fiam.

	Diák: &#8211; Erről van szó, uram! Ember és Isten között is a hit a kapcsolat. És ez mindennek a mozgatója és éltetője!

	&nbsp;

	A diák neve Albert Einstein volt.&#8221;
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Lassú felfogás. Nagyon is..]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35254032&amp;postid=1077590</link><pubDate>2013-09-26 19:52:03</pubDate><author><![CDATA[Lena]]></author><description><![CDATA[
	
	

	Azt hiszem, most fogtam fel igazán, hogy vége a nyárnak. Nem meglepő, mindig is lassan fogtam fel a dolgokat. Már rég tudatosult bennem, hogy vége, csak nem akartam elhinni. Olyan hihetetlen, hogy egy csoda csak úgy felszívódok, kipukkad, mint egy lufi, elhervad, mint egy virág az ősz közeledtével. A nyár virág is elhervadt már rég, de én még mindig a halott virág mellett dekkolok. Nem bírom átlépni, és elmenni mellette. Úgy érzem egy kicsit meghaltam, elhervadtam belül. A nyár végén mindig ez van, de most még inkább élettelenné vált egy kis részem. Nincs nap, hogy ne gondolnám végig a főbb eseményeket a nyárból, a legszebb pillanatokat. Volt szép, volt szomorú, diadalmas, megható. Egyszerűen minden. Most pedig ez a minden pedig elmúlt. Nyomom az iskolapadot, tanulok keményen, alig van időm bármire is. A legszomorúbb, hogy egy icipici időm mindig van a gondolkodásra. Ha pedig gondolkodok, a végén mindig oda jutok, hogy szomorú leszek. Nem tudom, miért... Jó az új suli, jó az osztály (többnyire), de valami hiányzik. Tudom is, hogy mi ez a valami. Hiányzik egy közösség, ahol otthon lehetek, ahol szeretnek úgy ahogy vagyok. Nem ítélnek el, nem gúnyolódnak. Ez a közösség pedig az ifi. Nyáron a legtöbb időmet velük töltöttem, de most már semmire nincs időm. Várom a hétvégét, hogy végre beszélgethessük, együtt lehessünk egy kicsit. Ha tehetném, minden percemet ebben a közösségben tölteném. Az érdekes pedig az, hogy sose unnám meg. SOHA!!
	2014 nyaráig már csak 260 nap van. Rettenetesen várom, el sem tudom mondani, mennyire. Tudom, hogy akkor nem újrakezdődik az a csoda, ami idén volt jelen a nyárban, de nem is fog folytatódni. Teljesen új epizód lesz, a legtöbb szereplő megmarad a régi, de egy fontos, már majdnem főszereplő nem lesz benne. Sajnos nem, ez biztos. Mindenesetre várom már, talán új mellékszereplők kerülnek bele életem sorozatában, az is lehet, hogy főszereplő/k is :)
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Aranyhaj *-*]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35254032&amp;postid=1077297</link><pubDate>2013-09-25 18:59:28</pubDate><author><![CDATA[Lena]]></author><description><![CDATA[
	Már hiányzott a blog :) Hiányzott, hogy nincs hová írni, nem tudom kiönteni a szívem. Bocsánatot kérek a kihagyásért, és a hosszú designcseréért. Nem sok időm volt. Igazából nincs olyan sok tanulnivaló, sőt kevés. Csak mostanában Andival is gyakran elmegyek sétálni, mert így beszélgethetünk. Mindketten rengeteget mesélünk, ő ugyanis másik városba ment suliba. Olyan jó hallani, az élményeit, tudni, hogy jól érzi magát :) Ha már nekem nem is megy olyan jól a dolgom... Egyszerűen unom az iskolát! Nem igazán volt eddig ilyen, szerettem suliba járni a régi iskolámba. Jók voltak a tanárok, az osztály. Minden. Most meg, a tanárok többségét nem bírom, az osztályunk tök jó, de vannak elég bunkók, akik mindenkit csak kigúnyolnak, és nevetnek a hibáikon. Ez elég zavaró. Többször is megmondtam már egyiküknek a magamét, de egyik fülén be, a másikon ki. Egyszerűen nem lehet beszélni velük. Nem értem, mi a jó abban, ha valakinek minden második szava káromkodás, vagy gúnyolódás? Miért nem lehet szépen, szeretettel szólni az emberekhez? Ma már miért nem menő a szeretet? Nem értem! Mindegy, a lényeg, hogy vannak nagyon jó fejek is az osztályban, többségükkel jól egyezek. Tehát túlélem a sulit.&nbsp;

	A design-ról annyit, hogy nagyon tetszik, ez a egyik kedvenc mesém. Megtanultam belőle, hogy küzdeni kell az álmainkért :) A meséről jut eszembe: a disney kihívással nem tudom mi lesz, most nincs hozzá kedvem, se időm, majd talán befejezem :)
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Első hét letudva! :D]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35254032&amp;postid=1075525</link><pubDate>2013-09-20 16:05:08</pubDate><author><![CDATA[Lena]]></author><description><![CDATA[
	Végre valahára magam mögött tudhatom az első hetet a gimiben. Egy kicsit másképp képzeltem. Az osztálytársakkal semmi gond, sőt! Nagyon nagyon bírok mindenkit :) A tanárokkal sincs gond. Végre én is merek az órákon aktívan részt venni, mivel most nincs annyi okostojás az osztályban, mindenki hülyeségeket beszél, szóval nem röhögnek ki ha baromságot mondok. Jó, mi? :D A tanárok többsége most már tényleg rendben van. A kedvenc tanáraim a matektanárnő, róla már meséltem az előző bejegyzésben, a román tanárnő, akiben azt szeretem, hogy románul beszélget egész órán. Igen, még én is meglepődtem magamon, de tényleg jó ha románul beszél velünk, mert így jobban fejlődünk. Persze, ha valamit végképp nem értek, szívesen elmagyarázza magyarul is :) Nagyon aranyos, meg minden. A legeslegeslegnagyobb kedvencem pedig az oszim :) Németet tanít, és baromi jól végzi a dolgát. Eddig egy órám volt vele, a számokat ismételtük át. Köztudott, hogy nem tudok németül számolni, nem azért mert nem tanultam meg, valamiért soha nem ment be a fejembe, pedig én próbáltam. Tényleg! Most viszont már az első órán megtanultam százig számolni :) Játékosan, és érthetően tanultuk. Tényleg, néha úgy éreztem, mintha az első osztályban lennék, de pont ez kellett. Nagyon nagyon jó volt, már nagyon várom a következő órát. Főleg, mert az oszi azt mondta, hogy jövő órán lehet számítani felelésre. Milyen menő lenne, ha pont én felelnék :D A számokból. Semmi más. Könnyű!
	És jöjjön a negatívum. A zenetanár. Nála idiótább embert én még nem láttam. Azt hiszi, hogy a zene főtantárgy... Kezdő tesztet akart íratni belőle. Zenéből! Abból soha semmit nem tanultunk, mit kellene írni?! Végül úgy döntött, hogy mégsem írunk, hanem jövő órán (ami szerdán lesz) felmér mindenkit. Vagyis: énekelni kell mindenkinek külön-külön, ritmusgyakorlatok stb. Én énekeljek az egész osztály előtt? Na nem! Lejön a falról a vakolat, ha én elkezdek énekelni! És azt se tudom, mit énekeljek. Azt mondta, lehet bármi, népdal, könnyű zene, ária, opera, akármi. Ha esetleg valakinek van ötlete, és megosztaná velem, azt nagyon megköszönném. Amúgy mély hangom van, tehát olyan dal kéne, amit ki tudok énekelni. De ez még egyébként semmi. Elkezdett valamiről magyarázni, mindenki csak nézte, semmit, az égvilágon semmit (!) nem értettem. És nem csak én, senki más az osztályból. Ez a síkhülye pedig azt állítja, hogy ez hatodik osztályos anyag, és hogy mi ezt már mind tudjuk. Tudja a halál! És soha nem is fogom tudni. Azt is mondta, hogy sokat fogunk tanulni. Zenéből. Baszki! Zenéből mi a frásznak kell tanulni?&nbsp;A zenét érezni kell, aki nem érezni az mehet akárhová, soha nem fogja tudni. Aki pedig érzi az zenesuliba megy. Megmondjam, mi mit csináltunk zene órákon? Zenét hallgattunk (természetesen klasszikus zenét), énekeltünk, meg jó kedvünk volt. A régi zenetanárnőm azt mondta, hogy ő nem akar komoly dolgokat tanítani zenéből, azt akarja, hogy egy nehéz nap után jobb kedvünk legyen. Aki pedig tanulni akarja a zenét, az úgyis zeneiskolába megy. Persze azt nem tudta, hogy a OBG felér egy zenesulival, hiába van heti egy óra, ez az idióta ránk fogja erőszakolni... Eddig úgy néz ki, hogy meg fogom utálni a zenét, mivel a tanár úr állítása szerint, aki nem tanul, az meg fog bukni. Mire érettségizek többet fogok tudni a zenéről, mint amennyit Michael Jackson valaha is tudott... Ebben csak az a rossz, hogy nem akarok semmit tudni a zenéről, egyszerűen élvezni akarom és kész. Ne gondoljátok, hogy műveletlen vagyok, ismerem Mozart, és a hozzá hasonló más világhírű zenészek leghíresebb műveit, és szeretem is. De mi a frásznak kell ennél több?!

	Bocsánat a szétszórt fogalmazásért, sietnem kell, mert hamarosan indulunk a Hangyabolyba, ami egy közösség építő hétvége lesz. Az ifisekkel megyünk egy közeli falu kápolnájába, ott leszünk vasárnap reggelig. És csak játszunk, és játszunk, és játszunk :) Jó hétvégét mindenkinek!
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Shit.]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35254032&amp;postid=1074750</link><pubDate>2013-09-17 19:58:10</pubDate><author><![CDATA[Lena]]></author><description><![CDATA[
	Nos hát. Túl vagyok az első tanítási napon. Őszintén szólva elég gáz volt. Nagyon lassan telt az idő, unalmas volt minden, én jobbra számítottam. Az első óra a román volt, amitől féltem egy kicsit, mert nem tudok valami jól románul, de végül tök jó volt :) Aranyos a tanárnő, meg minden. Azt csináltuk, hogy mindenki be kellett mutassa románul a padtársát :D Ez nem volt nehéz feladat. Azt vettem észre, hogy az osztályban sokan még úgy sem tudnak románul, mint én. Tehát megnyugodtam. A tanárnő is nagyon segítőkész volt, ha valamit rosszul mondtam, kijavított, nem pedig leordította a fejem. Hát őszintén szólva, elég alap dolgokat nem tudtam, de jó volt :) A második óra matek volt. Hihetetlenül szuper tanárnőnk van :D Nem fiatal, negyven és ötven között lehet, de nagyon nagyon kedves. Soha nem értettem a százalékszámítást, most pedig úgy elmagyarázta, hogy már fejben is ment :) Nagyon kedves, tényleg, eddig ő a kedvenc tanárom. A matekot a magyar követte. Megijedtem, amikor bejött az osztályba egy hatvan körüli mogorva férfi. Már első látásra nem volt szimpatikus, és szerintem soha nem is fogom kedvelni. Rengeteget tud beszélni. Nem vicc! Még engem is leköröz, pedig én azt hittem nálam senki nem tud többet beszélni xD Hát most ellenfelemre akadtam. Úgy tervezte, hogy mindenki elmondja, hogy mit olvasott utoljára, de csak heten tudták elmondani, mert mindenki könyvébe belekötött. Még a Twilight-ot is olvasta xD Valami kapcsán rátéret a kalózokra, és szépen leértékelte a Karib tenger kalózai c. filmet is, ami köztudott, hogy a kedvenc filmem. Azt mondta, hogy nincs benne hős, hogyne lenne! Ha úgy vesszük, Jack a jófiú, jó hogy ő is fosztogat, meg minden, de ott van Will és Elizabeth. Egyébként pedig az első részt látta, és már ítélkezik, négy rész van basszus, ha az egészet megnézi, mondhat vélemény! Tehát a lényeg, hogy nagyon nem szimpi. Fizika óra következett, átlagos volt, igazából semmi bajom a tanárnővel, tök normális, meg minden. Biológia órán majdnem elaludtam. Kedves a tanárnő, aranyos, meg minden, de olyan unalmas! Minden második szó után mond egy "ööö"-t. Nagyon zavaró tud lenni :/ Azt hittem soha nem lesz vége az órának. Logika következett, ami szerintem egyértelműen hülyeség. Logikai feladatokat fogunk oldani. Egy feladatot adott a tanárnő, véletlenül sikerült kitalálnom, mert segített egy kicsit, ezért kaptam is egy piros pontot :) De egyébként nem értem az ilyen feladatokat, szóval nem lesz ez a kedvenc tantárgyam. Végül, és utolsó sorban angol óra volt. A tanárnő elég fura. Olyan kis csillámpóniunikorniscsajszika. A saját táskájába is két ujjal nyúl bele. Nagyon kis pontos meg minden. De egyébként nincs baj vele :) Holnap 12-ig leszünk, mert módszertani nap van, szóval csak négy óra lesz. Oszival kezdünk, mert kezdő német lenne, de az csak jövő héttől lesz. Utána angol jön, majd kémia és matek. Matekból átnéztem pár képletet, mert egy bizonyos teste ini&#539;iale-t írunk, vagyis magyarul kezdő tesztet, és szeretnék jó jegyet kapni, mert ez után fognak megítélni, és jó benyomás akarok tenni :) Összességében a mai napom rémunalmas volt, remélem a holnapi jobb lesz.

	Bocsánat a szertelen fogalmazásért, de elég fáradt vagyok, alig várom már, hogy bedöljek az ágyba. Bocs!
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Túl az első napon.]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35254032&amp;postid=1074304</link><pubDate>2013-09-16 10:46:23</pubDate><author><![CDATA[Lena]]></author><description><![CDATA[
	

	Igazából nem nagyon van mit mesélnem, semmi extra nem volt az első napban. Volt az évnyitó, ami nem volt túl hosszú, de a végén elég rosszul voltam. Nem vicc! Már az ájulás határán voltam, de aztán vége lett és ihattam egy kis vizet, ami segített. Ezután oszi óra következett. Kikaptuk a tankönyveket és az órarendet (nem is tudtam, hogy lesz olyan tantárgy, hogy logika :D ). Valami iratokat is ki kellett tölteni meg minden. A helyem az osztályban is nagyon jó, a középső padsor harmadik padjában ülök :) Szerintem ez az egyik legjobb hely, nem is túl elöl, nem is hátul, mindent és mindenkit tökéletesen látok :D Amikor megláttam az órarendet, kicsit kiábrándultam. Például hétfőn majdnem mind nyelvek vannak, plusz egy rajz... És így sorba, német, angol, román, latin... Hát meg fogom unni :D Holnap pedig románnal kezdünk :/ De aztán matek jön, ami jó :) A gáz még az, hogy haladó németes leszek, pedig a kezdőre jelentkeztem. Hogy lehet ez? Hát úgy, hogy aki már tanult németet, az mind haladó, így csak kilenc kezdő németes van az osztályban. Kicsit (na jó, nagyon) félek a némettől, mivel négy évet tanultam, három évig nagyon jó tanárnőm volt, tényleg minden órára készültem, és egy gyenge kilences, vagy erős nyolcas voltam németből. Aztán nyolcadikban ez a tanárnő elköltözött, és egy nagyon idióta tanárunk volt, akivel szinte semmit nem tanultunk. Soha nem készültem az órákra, mert tudtam, hogy úgy se kérdezi ki, ha mégis akkor úgyse ad rossz jegyet, mert "nincs szíve hozzá". Tanár az ilyen? Tízesem volt németből, de kb semmit nem tudtam. Egy év alatt el is felejtettem a három év alatt tanultakat :/ Most az oszi fogja tanítani a németet, aki rendesen meg fogja kérni az anyagot, nála már nem lehet lazsálni. Biztos, hogy az elején nehéz lesz, de bele kell jönni :)&nbsp;

	A zenéről annyit, hogy én nagyon szeretem, egy újabb jó szám Miley-től :) Nagyon jó a szöveg, a dallam, meg minden. De a klippet ne nézzétek meg! Eléggé kiábrándultam Miley-ből, amikor megláttam :/
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Nem hiszem el!]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35254032&amp;postid=1073148</link><pubDate>2013-09-13 09:48:34</pubDate><author><![CDATA[Lena]]></author><description><![CDATA[
	

	Szerdán nyolc óra körül értem haza a gólyatáborból. Azt sem tudom, hol kezdjem a mesélést. Talán azzal kezdem, hogy ámulatba ejtően szuper volt :D Szépen sorba elmesélek mindent.
	
	1. nap:
	Délelőtt tízkor indultunk, már a buszon megbeszéltük, hogy kikkel leszünk egy szobában. Örültem, mert három régi osztálytársammal is egy szobában voltam. Mind nagyon jófejek voltak :) Amikor odaértünk, és mindenki elfoglalta a szobáját, ismerkedős játékok voltak, kicsit óvódás játékok, de én élveztem :D Aztán kiscsoportokba osztottak, és úgy volt egy megbeszélés. Kicsit csalódtam, mert egy csoportba kerültem azzal a volt osztálytársammal, akivel soha nem voltam jóban. Most viszont még ő is nagyon rendes volt, tényleg nagyon jól kijöttünk :) A csapatunk neve az volt, hogy Szmálylik :D Ly-vel :) Vicces volt. A következő program a gólyatánc megtanulása volt. Hát nekem rettenetesen tetszik :D Egy mixre táncolunk, de nagyon vagány, modern meg minden. És aztán egy oszi ó következett, ahol megismerkedtünk az osztálytársakkal, és az oszival. Nagyon nagyon szuper osztályba kerültem, mindenki nagyon kedves, vicces :) Most úgy érzem nem vagyok kiközösítve, és remélem nem is leszek. Megpróbáltam mindenkivel beszélgetni egy kicsit, nagyon jófejek voltak. Az oszink pedig nagyon szuper. Fiatal, vagány, meg minden :) Egész oszi órán csak játszottunk, nagyon élveztem. Nagyon nagyon jófej volt, azt hiszem jóban leszek vele :D Még tortát is sütött nekünk, amit elhozott, és megettünk. Nagyon finom volt :P Késő délután megjött a régi oszink is, aki üdvözölt, meg minden, nagyon jófej volt, de hát ő mindig is az volt :D Közölte, hogy vacsorára csilikonkádét fogunk csinálni. Tehát összegyűltünk a régi osztállyal, és főztünk :D Nagyon jó volt.&nbsp;

	2. nap:
	A felkelés nagyon gáz volt :D Alig tudtam kikelni az ágyból, olyan fáradt voltam. De valahogy sikerült. Pontosan nem emlékszem, hogy mikor, mit csináltunk, de lényeget megpróbálom leírni. Volt csoport megbeszélés, oszi óra. Ezek jók voltak, mint tegnap :) Aztán délután jött a többi tanár az iskolából, és megnézték a gólyatáncunkat, és maradtak este a Ki mit tud-ra, ahol minden csoport elő kellett adjon valamit. Mi egy TV műsort adtunk elő, és voltam a riporter. Vicces volt, de ugyanakkor nagyon ciki is. Volt egy olyan rész, ahol azt kellett mondjam, hogy mijaz, hogy káttű :D Mondtam, de senki nem röhögött. Körülnéztem, mindenki komoly volt, aztán az egyik csaj elkezdett hangosan nevetni, a többiek pedig folytatták. Ciki volt, és csak álltam mikrofonnal a kezemben, és vártam, hogy röhögjenek. De jó volt :D Délután a csapatunk kitalált egy olyat, hogy közösségi fogmosás. Körbeálltunk, és mindenki mosta a mellette levőnek a fogát :D Nagyon vicces volt :D Tiszta fogrém volt az egész arcom xD

	3. nap:
	Arra ébredtünk, hogy a nagyobb diákok rontanak be a szobánkba, hogy keljünk fel. Nézek ki, még sötét van. Ránéztem a telefonomra, 02:13 óra. Ki kellett menjünk, és eltáncoljuk a gólyatáncot -200 fokban, pizsamában. Nem esett jól :D Aztán szépen visszafeküdtünk, és aludtunk tovább. Reggel elég nehéz volt az ébredés, de kicsit könnyebb, mint előző nap, mert később ébresztettek. Ez a nap kicsit unalmas volt, mert sok volt a szabadidő, és nem volt mit csinálni. Délután volt egy olyan játék, hogy volt 25 feladat, és ha megoldjuk 40 perc alatt, akkor mi is megszívathatjuk a nagyobb diákokat. Olyan feladatok voltak, mint például álljunk növekvő sorrendbe, öt percig maradjunk csendben, mindenki mosson fogat, legyen rajtunk egy kifordított ruhadarab stb. Volt egy olyan is, hogy három ember, három különböző nyelven mondjon egy mondatot folyamatosan 15 percig :D Vállalkoztunk is erre hárman, én mondtam, hogy I love you, egy lány mondta, hogy Ich bin Kinga, és egy fiú azt, hogy Te iubesc. Nagyon összezavarodunk, egyszerre kellett mondani, és együtt. A nagyok persze jöttek, és próbáltak összezavarni, de végül sikerült. Soha nem mondtam ennyit, hogy I love you xD A végén már olyan értelmetlen lett :D Végül nem sikerült megoldani a feladatokat, de azért jó volt :D Fél hét körül indultunk haza, nyolcra haza is érünk :) Nagyon jó volt!
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Jó lesz :)]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35254032&amp;postid=1071779</link><pubDate>2013-09-08 18:54:23</pubDate><author><![CDATA[Lena]]></author><description><![CDATA[
	

	... a gólyatáborba :) Mint mondtam, félek. Még most is. Félek attól, hogy nem úgy fognak hozzám viszonyulni az osztálytársaim, ahogy vártam. Félek, hogy semmi nem lesz olyan, ahogy elterveztem. Félek egyszerűen mindentől, ami holnap vár rám. És igazából kedvem sincs menni. Jobb lenne itthon, az ifisekkel minden nap összegyűlnénk egyet játszani, vagy csak beszélgetni. De mennem kell. Ugyanakkor pozitívan állok a dolgokhoz :) Az ifi táborral is így voltam, nem volt kedvem menni, aztán az volt a nyaram, sőt életem legjobb öt napja :D Ezzel is így lesz, tudom. Most nem várom, de aztán jó lesz, sőt szuper :) Ha erre gondolok, akkor már várom :D Holnap már nem írok, mivel reggel 10-kor indulunk (remélem, fel tudok kelni xd). Szerdán 6-7 óra fele érünk haza. Addig is legyetek jók ): Jó sulit, annak akinek már megkezdődött, és akinek még nem, az élvezze az utolsó hetet :)&nbsp;
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[10. nap]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35254032&amp;postid=1071387</link><pubDate>2013-09-07 20:40:55</pubDate><author><![CDATA[Lena]]></author><description><![CDATA[
	

	A kedvenc állatom Muchu, a sárkány a Mulanból. Nagyon aranyos és vicces :) Tényleg, annyi baromságot mond xD És vigyáz Mulánra, hisz azért van vele :)
]]></description><encoded><![CDATA[
	

	
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[A zsiráf életmód csudaságai^^]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35254032&amp;postid=1071337</link><pubDate>2013-09-07 18:38:48</pubDate><author><![CDATA[Lena]]></author><description><![CDATA[
	

	Azt hiszem azzal kezdem a cikkemet, hogy válaszolok a fenti kérdésre: Milyen érzés magasnak lenni? Hát rohadt szar... Nem épp előnyös, ha az ember akkora, mint egy létra. Az én esetemben még az is probléma, hogy eléggé torzszülött vagyok, ugyanis alig van mellem, és vastag a csípőm. Most képzeld el... Ne, inkább ne! Mindegy, ne térjünk el a tárgytól, tehát kifejtem, hogy miért is rossz a zsiráf életmód.

	"Itt a zsiráf!"
	Én ugyebár az ötödik osztályt teljesen új osztályban kezdtem, tehát csak pár olyan volt, aki eddig is az osztálytársam volt. Ennek köszönhetően egy kicsit mindig ki voltam közösítve, még nyolcadik végén is úgy éreztem, hogy nem vagyok teljes értékű tag az osztályban. Tehát nagyon nehezen fogadtak be, és az elején gyakran ezzel a megjegyzéssel köszöntöttek, ha reggel beértem az osztályba. Képzelhetitek, nem volt kellemes érzés!

	Pasik
	Na igen. Most képzeljétek el, hogy a városomban élő 15-20 év közötti pasik kb. 80%-a alacsonyabb nálam... Tehát így elég nehéz megfelelő partnert találni.&nbsp;

	Barátok.
	A két legjobb barátnőm is alacsonyabb nálam. Zsuzsa sokkal, ő már alacsonynak mondható, de Andi teljesen normális méret, viszont még ő is kisebb nálam... Amúgy meg ha egy helyre csoportosulna a város összes 1998-ban született egyede, az én fejem tuti kilógna a tömegből. Amúgy meg a júniusi gyerektáborban megismertem egy lányt, akivel jóban lettünk. Viszont, ha felemeli a kezeit a ujj hegye pont addig ér, mint amekkora vagyok. Igaz, hogy két évvel kisebb nálam, de akkor is.

	"Buta vagy!"
	Az ifiben van egy lány, aki most végzős, és nagyon magas, tehát ő is kilóg a sorból :) Egyszer beszéltem vele erről, és mondta, hogy nagyon buta vagyok, ha nem szeretem a magasságom. Csodálva néztem, hogy ő milyen büszke arra, hogy magas. És ha így vesszük, a modellek is magasak :)

	Én amúgy rég méretkeztem, de kb. 178 cm lehetek. Igazából tényleg nem szeretem, hogy ilyen magas, vagyok, viszont vannak előnyei is. Például egy koncerten tuti, hogy én vagyok az, aki tökéletesen lát mindent :D Tehát meg lehet szokni, próbálom pozitívan nézni, de nem mindig sikerül...
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[I love Disney ^^]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35254032&amp;postid=1070954</link><pubDate>2013-09-06 21:06:48</pubDate><author><![CDATA[Lena]]></author><description><![CDATA[
	
]]></description><encoded><![CDATA[
	

	

	

	

	

	

	&nbsp;
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[9. nap]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35254032&amp;postid=1070945</link><pubDate>2013-09-06 20:55:48</pubDate><author><![CDATA[Lena]]></author><description><![CDATA[
	

	Lehet röhögni :D Szerintem Meridanak van a legjobb haja. A színe az valami hihetetlenül klassz, és hogy ilyen göndör :) Olyan, mint egy nagy madárfészek, de nagyon jól áll neki :D Nekem nagyon nagyon tetszik, szerintem, ha kicsit rendbeszedné, nagyon szép lenne.&nbsp;
]]></description><encoded><![CDATA[
	

	

	
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Micsoda???]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35254032&amp;postid=1070694</link><pubDate>2013-09-06 07:56:48</pubDate><author><![CDATA[Lena]]></author><description><![CDATA[
	

	El sem hiszem, hogy már péntek van! Olyan gyorsan telik ez a hét. Olyan, mintha tegnap lett volna hétfő. Pedig nem, ma péntek van. Egyre közelebb kerülök a hétfőhöz, vagyis a gólyatáborhoz. Még most is rettenetesen félek, nem tudok mit tenni ellene, de elhatároztam, hogy pozitívan állok a dolgokhoz. Kedves leszek mindenkivel, megpróbálok mindenkivel összebarátkozni, majd meglátjuk, mások hogy viszonyulnak hozzám. Remélem sikerül a legtöbb új osztálytársammal jóban lennem.&nbsp;

	A héten nem hallottatok rólam, úgyhogy elmesélem a fontosabb dolgokat, amik velem történtek :)
]]></description><encoded><![CDATA[
	Tehát hétfőn este volt a megbeszélés a gólyatáborra, úgyhogy láthattam az osztálytársaimat. Legalábbis ebben reménykedtem. Láttam is őket, de nem tudom, ki volt onnan osztálytárs és ki nem xD Ugyanis mind a két osztálynak megbeszélés volt egyszerre, így mivel szinte senkit nem ismerek, nem tudtam, hogy ki matek-infós és ki filológiás. Persze azért pár emberkét ismertem, és az egyik volt osztálytársammal (aki most is az lesz) nagyon jól elbeszélgettünk, amúgy soha nem voltunk olyan jóban, de most tök jól elbeszélgettünk, és azt is megbeszéltük, hogy együtt ülünk a buszon, amikor megyünk a táborba :) Nem volt túl hosszú a megbeszélés, egy óra volt az egész. Láttam az osztályfőnökömet is, most is nagyon kedvesnek látszott, és megjegyezte a nevemet *-* Valami iratokat kellett kitölteni, és akkor mondtam a nevem, de persze ott még sokan mondták neki xD Aztán, amikor oda kellett adni a kis képet az ellenőrzőbe, akkor már írta is rá a nevemet, nem kellett mondjam :) Ez már egy nagyon is kicsi jópont lehet nála :D
	Szerdán volt a lelki nap a plébánián, amire hívtak, úgyhogy mentem :D Nagyon jól éreztem magam, hiszen az ifi közösségben mindig jól érzem magam :D Csak remélni tudom, hogy az osztálytársaim is ilyen jófejek lesznek. Amellett, hogy jól éreztem magam, még tanultam is valamit, és mindenképp nagyon jól éreztem magam. Szó volt a bizalomról, és megérthettem, hogy milyen fontos az, hogy egy ember bízzon bennem. Volt egy olyan játék, aminek az volt a neve, hogy vakvezetés. Két csoport volt, a vakok és a vakvezetők. Minden vakot vezetett egy vezető, és a vaknak egész végig be kellett legyen csukva a szeme, tehát nem látott semmit. A vezető pedig vezethette őt az udvaron akárhová, de csak a kezét szabadott fognia. Kicsit bizonytalan voltam, amikor vak voltam, de aztán a vezető szerepet is kipróbálhattam. Megértettem, hogy egy vezetőnek nem csak az a dolga, hogy biztonságosan vezesse a vakot, hanem az is, hogy a vak érezze a biztonságot. Ez az a dolog ami a legjobban tetszett az egész napból, és ez is maradt meg a leginkább bennem :) Mindenképp megérte elmenni, hiszen nagy lelki feltöltődéssel gazdagodtam, ami jól jön, így a suli elött :)
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[8. nap]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35254032&amp;postid=1070547</link><pubDate>2013-09-05 19:21:10</pubDate><author><![CDATA[Lena]]></author><description><![CDATA[
	

	Az én kedvenc disney párom Tarzan és Jane. Olyan aranyosak. Tarzan próbálja felismerni az érzést, amit Jane iránt érez, nagyon nyílt vele, nem gondolkodik azon, hogy közeledjen a lány felé. Jane pedig az ősember viselkedés és külső ellenére is észrevesz, mekkora szíve van Tarzannak :) Nagyon szép történet az övék. Talán ők a legfurcsább, legkülönlegesebb páros, de én épp ezért szeretem :)
]]></description><encoded><![CDATA[
	

	

	
]]></encoded></item></channel></rss>
